Egy orosz ember érvelése egy ateistával szemben
"Tegyük fel, hogy tudnék beszélni egy embrióval az édesanyja méhében és ön elmondaná neki, hogy az embrionális élet csak rövid és utána jön egy igazi, hosszú élet. Mit válaszolna az embrió? Pontosan azt mondaná, amit ti, ateisták válaszoltok, amikor örök életről beszélünk nektek boldogságban, vagy kárhozatban. Azt mondaná, hogy az anyja méhében való élet az egyetlen és minden más vallásos butaság. De ha az embrió tudna gondolkodni, azt mondaná magának:
Kezek nőnek itt rajtam. Nincs szükségem rájuk. Nem is tudom kinyújtani őket. Miért nőnek? Talán a létezésemnek egy jövőbeli szakaszára, amikor majd dolgoznom kell velük. Lábaim nőnek, de összekuporodva kell tartanom őket. Miért nőnek? Talán egy fénnyel és színekkel teli világ következik majd?
Tehát ha az embrió elgondolkozna a saját fejlődésén, volna már bizonyos tudása az anyja méhén kívüli életről, anélkül, hogy látta volna azt. Ugyanez a helyzet velünk is. Amíg fiatalok vagyunk, van életerőnk, de nincs értelmünk arra, hogy helyesen használjuk. Amikor évek múltán megerősödünk tudásban és bölcsességben, vár ránk a halottaskocsi, hogy a sírba vigyen. Miért volt szükséges, hogy a tudást és a bölcsességet gyűjtsük, ha már nem tudjuk többé használni? Miért nőnek egy embiónak kezei, lábai és szemei?
Azért, ami majd utána következik. Így van ez velünk is, ebben az életben. Itt növekszik a tapasztalatunk, tudásunk, bölcsességünk, arra az életre, ami majd következik. Készülünk, hogy egy magasabb szinten szolgáljunk, ami majd a halál után jön."
(Részlet Richard Wurmbrand - Megkínozva Krisztusért c. könyvéből)
