Akarsz szép lenni?

Akarsz szép lenni? Nem kerül pénzbe,
Nem kell költeni rúzsra, festékre.
Szépítőszered mind eldobhatod,
A fáradtságot mind megvonhatod.
Ha szíved az Úr Jézus lakhelye,
Életeden látszik szeretete,
Az Ő szépsége ég az arcodon,
Akkor valóban szép leszel nagyon.

Akarsz szép lenni? Az Úr Jézus vére
Széppé tesz, és megmos fehérre.
Én is ilyen szép akarok lenni,
Vidám szívvel mindig Őt követni.

(Balaton Zoltánné Koszta Vilma, Dal a csodakertről)

A bűbájos karkötő

Írta: Sarah Kistler

          Végre elérkezett a drága tizenhatodik születésnap! Sosem hittem volna, hogy megérem, mégis bekövetkezett. És csodálatos volt. A szüleim megszervezték az évszázad szülinapi buliját, és annyian eljöttek rá, hogy meg sem tudtam számolni. Az egész nap fantasztikus volt. De amikor a lenyugvó napot néztem, tudtam, hogy hamarosan jön a java.

          Késő este volt. A konfetti a szemetesbe került, a léggömbök kezdtek leereszteni, a csomagolópapír pedig szépen összehajtva a helyére került, hogy anya később felhasználhassa. Miközben a szobám ablakánál ülve az elsötétült eget kémleltem, apa kukkantott be hozzám mosolyogva.

          – Készen állsz az indulásra, kincsem? – kérdezte.

          Ez valami beugrató kérdés? – tűnődtem talpra ugorva. Öt hosszú éve vártam erre az estére, és végre elérkezett! Most már hivatalos engedélyem van a randizásra!

          Azt terveztük, hogy tizenhatodik születésnapom estéjén a szüleimmel elmegyünk a kedvenc éttermembe, ahol életbe léptetjük a megállapodást, végigvesszük a normákat, és megbeszéljük a szabályokat meg efféléket. S most végre úton voltunk.

          Egy csendes sarokban lévő bokszban leültem a szüleimmel szemben. Alig adtuk le a rendelést, úgy gondoltam, itt az ideje, hogy a tárgyra térjünk.

          – Tehát azzal randizhatok, akivel akarok, ugye? – kérdeztem ujjongva, s alig bírtam visszafogni az izgatottságomat. Anya és apa kuncogni kezdett.

          – Ebben állapodtunk meg, nem igaz? – felelte apa.

          – Csodás! – kiáltottam, s rövid diadaltáncot jártam a széken ülve. A szüleim évek óta visszatartottak, de íme, eljött az idő, most már megengedik, hogy azzal randizzam, akivel csak akarok! Természetesen tudták, hogy jó a kapcsolatom Istennel, és józan észnek sem vagyok teljesen a híján.

          – Várj csak egy kicsit – szakított félbe mosolyogva anya. – Neked is vállalnod kell egyet s mást.

          Valamiféle kiselőadásra számítottam, úgyhogy már fel voltam rá készülve.

          – Akkor hát mit is kell tennem? – kérdeztem, miközben előredőlve a könyökömre támaszkodtam.

          – Nyisd csak ki ezt – felelte apa, és rejtélyes mosollyal elővett egy kis fehér dobozt.

          Egy pillanatig tétováztam, majd leoldottam a rózsaszín díszkötést. Lassan felnyitottam a dobozt, melyben egy gyönyörű ezüst karkötőt pillantottam meg. Ám nem akármilyen karkötő volt: megannyi apró figura ékesítette. S nem akármilyen ékkövek díszítették. Apró, de káprázatos drágakövek voltak. Tucatnyi finom ékkő csillogott rajta kecsesen.

          – Azta! – mindössze ennyit tudtam kinyögni. Erre egyáltalán nem számítottam.

          – Tudnod kell, hogy ez nem akármilyen karkötő – tájékoztatott anya.

          – Tudom – feleltem, miközben közelebbről is szemügyre vettem. – Csodaszép!

          Hat kis ékkő és köztük hat apróbb drágakő sorakozott rajta felváltva. A kisebbek sötétkékek voltak. Zafírnak véltem őket. A nagyobbak mindegyike más színben pompázott. Az egyik szürke kőnek tűnt. A második rózsaszínű volt, a harmadik fehér, a negyedik piros, az ötödik zöld, a hatodik… talán gyémánt?

          – Ez egy jelképes karkötő – magyarázta apa, és közelebb hajolt, hogy ő is jobban lássa. – Téged jelképez és a tisztaságodat. Ez fog vezetni a randevúidon. Anya és én elmondhatjuk neked, mi a helyes, de nem tehetjük a meggyőződéseddé. A karkötő remélhetőleg segít ebben.

          – Hallgatlak benneteket – fordultam feléjük ünnepélyesen.

          – Ez az első azt jelképezi, amikor megfogod egy férfi kezét – mondta anya a szürke kőre mutatva. – Ez csupán csiszolt gránit. Olcsónak tűnik persze, de mégiscsak a karkötőd része.

          – Ez pedig rózsaszín kvarc – tette hozzá, miközben gyengéden ujjai közé fogta a következő drágakövet. – Az első csókodat jelképezi.

          – A zöld ékkő smaragd – folytatta apa. – Ez az első fiúbarátod. Az igazgyöngy pedig az első alkalmat jelenti, amikor rajtam kívül azt mondod egy férfinak, hogy szereted.

          Elnevettem magam. Az egész olyan elképesztő volt.

          – A rubin az eljegyzésedet jelképezi, a gyémánt pedig azt a pillanatot, amikor először mondod ki az igent – fejezte be anya.

          Miután mindezt megemésztettem, megköszörültem az érzelmektől kissé összeszorult torkomat.

          – Mit jelent a hat kis zafírkő? – kérdeztem.

          – Azok emlékeztessenek arra, hogy milyen gyönyörű és értékes vagy nekünk és Istennek – felelte apa. – Most jön a dolog rázós része, az egyetlen szabály, amit a randevúzás során be kell tartanod.

          Mindössze egyetlen szabály. Jól hangzott. De nem sejtettem, mi lesz az…

          – Amikor kifejezed valaki iránt a szerelmedet (egy csókkal, egy „szeretlek” szóval, egy kézfogással), a megfelelő drágakövet is oda kell adnod az illetőnek.

          – Oda kell adnom neki az ékkövet? – kérdeztem, s nem akartam hinni a fülemnek.

          – Oda kell adnod neki – erősítette meg anya.

Egy pillanatra elnémultam. Arra gondoltam, hogy biztosan tréfálnak. De eszükbe sem jutott elmosolyodni.

          – De apu! – kiáltottam fel hirtelen. – Ezek eszméletlenül drágák! Nem adhatom csak úgy oda őket!

          Apa gyengéden, szeretettel elnevette magát, és így szólt:

          – Hallottad, mit mondtál most?

          Elgondolkoztam rajta.

          – Drágám! A tisztaságod, a szíved sokkal értékesebb néhány apró kőnél. Ha úgy találod, hogy a szíved nem tud lemondani a bájos kis ékköveidről, akkor szerintem azt sem szabad odaadnod, amit jelképeznek.

          Éreztem, hogy elérzékenyülök, és belső felindultságom a könnycsatornáimon át készül kitörni. Egyrészt értékesnek és becsesnek éreztem magam. Másrészt dühített a dolog. Nem láttam értelmét. Pedig volt.

          Néhány héttel később a barátaimmal időztem a tengerparton. Chad nem akart úszni, mert én sem akartam. Jobban vonzott az olvasás, mint az, hogy elborítson a homok, ő pedig inkább mellettem akart ülni, mint a haverjaival úszni. Kedves volt. Helyes volt. És megpróbálta megfogni a kezem.

          A másodperc töredékéig borzongató érzés futott át rajtam, amikor eszembe villant egy bizonyos csúf gránitdarabka, és arra késztetett, hogy odébb húzódjak. Nagyon mérges lettem – a szüleimre, a bilinccsé vált karkötőmre, de leginkább magamra. Hagytam, hogy egy kis kövecske uralja a szerelmi életemet.

          Zavartan a zuhanyozók felé tartva egyfolytában a karkötőt bámultam dühösen. Aztán Isten egy megdöbbentő felismeréssel vágott fejbe. Nem tudtam lemondani a kis gránitdarabomról. A karkötőm része volt, ezért bizonyos értelemben a részemmé vált. Nélküle nem lennék teljes. Nem volt becses ékkő, mégis értékes volt. Ekkor értettem meg az egészet.

          Később megjelent Kevin. Jól elvoltunk. Sok időt töltöttünk együtt. Azt gondoltam, talán szeretem őt. Arra gondoltam, hogy ezt akár el is mondhatnám neki.

          Eszembe jutott az igazgyöngyöm.

          Kiderült, hogy mégsem szeretem őt annyira, mint hittem.

          A szüleimnek tehát igazuk volt. Nem tehették a meggyőződésemmé mindazt, amit akartak, így rábízták ezt Istenre és a karkötőmre. Négyünk társaságában rájöttem, mennyire értékes vagyok, mennyit ér a tisztaságom, és mennyire értéktelenek azok a srácok, akik csak az időmet és az érzelmeimet rabolják. Ha nem érdekli őket az egész karkötő, akkor miért kapnák meg akár egy részét is?

          Nate. Neki nagyon megtetszett a karkötőm. Ezért sosem próbált kézen fogni, sem pedig megcsókolni. Viszont megkérte a kezem.

          Sohasem sejtettem, hogy a hosszú évekig tartó gyötrődés ekkora boldogsághoz vezethet. Ostobaságnak, túlzásnak tartottam a dolgot. De ma már elmondhatom, hogy az életemben semminek sem örültem jobban.

          Amikor teljes épségben átadtam a férjemnek a bűbájos karkötőt, nem értettem, miért volt olyan nehéz ragaszkodnom azokhoz a kis kövekhez, miközben oly csodálatos mindet odaadnom annak a férfinak, akit igazán szeretek.

          A karkötő története azonban ezzel nem ért véget. Ma már a lányunk hordja.

Angolul: http://www.mypraize.com/component/option,com_myblog/show,The-Charm-Bracelet-story-from-Brio-magazine-.html/Itemid,218/
Fordított forrás: Dr. James Dobson - Lányok nevelése

A Mindenható árnyékában

Jim Elliot életéből gondolatok. Felesége, Elisabeth könyvet írt róla, címe: A Mindenható árnyékában. A következő részletek Jim írásainak részei (levelek, naplóbejegyzések).

„Csak azok a dolgok fontosak, amikre várni tudunk.”

„Senki sem figyelmezteti a fiatalokat, hogy kövessék Ádám példáját. Ő addig várt, míg Isten meg nem látta, mire van szüksége. Utána elaltatta Ádámot, elkészítette társát, és odavitte hozzá. Nekünk is jobb lenne így aludni Isten akaratában. Csak ilyen módon tudjuk elfogadni azt, akit Ő vezet hozzánk az általa alkalmasnak tartott időben, ha az a terve, hogy élettársat adjon nekünk. Sajnos ehelyett görcsösen keressük élettársunkat, mint a mohó vérebek, és mindenkit mérlegre teszünk, akit csak meglátunk. A probléma úgy betölti egész gondolkozásunkat, hogy már nem is tudunk másról beszélni, ha egymás között vagyunk. Igaz, egy fiú nem törölheti ki tudatából a nőket, de úgy kellene gondolnia rájuk, ahogy Isten akarja: mint testvérre, és nem mint edzőtársra.”

„Drága vérének hatalma feloldja a félelmet.”

„2 Tim. 2,9-ben ez áll: ’Isten Igéje nincs bilincsbe verve.’ A rendszerező teológiáról annyit: vigyázz, hogyan szorítod korlátok közé az Igét, és idomítod saját elgondolásod szerint hitvallásodhoz, elméleti rendszeredhez, dogmákhoz, meg jól kidolgozott teista filozófiákhoz. Isten Igéje nincs bilincsbe verve. Szabadon megmondja mindenkinek, amit akar és senki sem kötheti áthághatatlan törvényekhez. Ne fagyasszuk be, engedjük élni, frissen, meleget árasztóan, a világ sem nyugszik békén az isteni élettel szembeni kritika vaskos kötelei felett, sőt, nagyon is aktív. – Téged fog vasra verni, ha szabad folyást engedsz az Igének az életedben.”

„Viselkedésemet nem a körülöttem élők dolgai határozzák meg. Ne kövesd se azoknak a példáját, akiket a világban hagytál, se azokét, akiket a gyülekezetben találsz. Mindig Isten Igéjében lefektetett törvényekhez mérjem magam, s úgy látom, kevés azoknak száma, akik hasonló elvek szerint élnek.”

„Emeld fel tekinteted a felkelő hajnalcsillagra. Ne csüggesszen el, de ne is ragadjon magával semmi. Minden nap úgy élj, mintha az embernek Fia már az ajtó előtt állna, és fegyverezd fel gondolataidat a múló pillanattal szemben. Azt kérded, hogy tudsz ennek eleget tenni? Járj úgy, mintha következő lépésed már átvezetne a mennyország küszöbén. Imádkozz. Az a szent, aki térden állva előrenyomul és sosem hátrál.”

„Uram, kérlek gyújtsd meg bennem a meddő ágakat, hadd lobogjanak érted. Használd fel az életemet, Istenem, hiszen a tied. Nem hosszú, hanem teljes életre vágyom, mint a tied volt, Úr Jézus.”

„Ments meg, Uram, a sivár élettől, etikai szabályok sablonos követésétől. Adj helyette élő kapcsolatot a Te isteni életeddel, hogy gyümölcsöket teremhessek, és túláradó életet Krisztus üzenetének, munkájának bizonyságaként.”

„Megváltóm, tudom, hogy teljes szabadságot adtál, s eldönthetem: téged szolgállak-e vagy a magam útját járom. Örökre téged akarlak szolgálni, Mesterem, mert szeretlek. Nem akarok felszabadulni. Jelöld meg a fülemet, Uram, hogy csak a Te hangodat érzékelje.”

„Isten Báránya, Te drága áldozat! Kinek a vére lett olyan hatású, mint a tied? A kecskék vére nem tudott megtisztítani, mert az állatok nem erkölcsi lények. Saját vérem semmit nem érne, mert én erkölcstelen vagyok. Egyedül Te vagy tökéletesen tiszta, és csak a te véredben van erő.”

„Szolgáit tűz lángjává teszi! Vajon lángra tudok lobbanni? Uram, szabadítsa meg az ’egyéb dolgok’ éghetetlenségétől. Itass át Lelked olajával, hogy lobogjak. Bár a lobogás hamar kialszik, sokszor nagyon rövid életű. El tudnád viselni, lelkem, a rövid életet? Annak Lelke él bennem, aki maga sem élt sokáig a földön, akit az Isten háza iránti szeretet emésztett, és aki azt ígérte, hogy az isteni harmadik személlyel és tűzzel keresztel. ’Isten lángja, te gyújts engem is lángra!’”

„Hitünk tényeken alapszik, mindenekelőtt Krisztus feltámadásán.”

„Milyen nagy titka a kegyelemnek, hogy felvehetem Isten kardját, és harcolhattam érte, holott még gyerek vagyok.”

„Engem is csak a kegyelem őriz.”

„Bárcsak Krisztus lenne mindenem, aki mindenre elég! Tulajdonképpen így is van… csak ragadna el az emésztő szenvedély árja Jézus iránt, hogy minden vágyam benne oldódna fel.”

„A Megváltó szelídsége tisztítson meg minden büszkeségemtől.”

„Ki kell nyitnom az Igét, hogy egy kicsit felengedjek.”

„A kereszt fogja, Jim.”

„A leglényegesebb, hogy Krisztus legyen a középpontja a család, a gyülekezet s az ember egyéni életének. Ő testünk minden porcikájában tökéletesen elég. Bár megtanulnánk, hogy az Őt megillető helyet adjuk neki, és átengednénk életünk irányítását!”

„Nem az élményeim és érzéseim naplója ez – inkább az emlékezés könyve. Így kényszerítem magam arra, hogy vágyaimat szavakba foglaljam, s mint konkrét kéréseket vigyem Isten elé. Ez elég gyatrán sikerült, de nem akarom mentegetni magam. Nem kaptam meg mindent, amit kértem, de hogy az Úr néhány kívánságomat elutasította, ez csak vágyamat növelte. Isten tudja, hogy az éhes ember becsüli legjobban a kapott ételt, és ha ennek az évnek a tapasztalata semmi mást nem jelentene, egy bizonyos: olyan éhséget adott az Úr önmaga iránt, amilyet eddig nem ismertem. Csak a szomjazónak ígér vizet, csak a kielégítetlennek (és nem elégedetlennek) kielégítést. Csak azoknak ad teljességet, akik éheznek az igazság után. Ha elrejti magát olyan vágy támad bennem iránta, amelyet csak a Zsolt. 17, 15 valósága tölthet be.”

„Kimondhatatlan éhség van bennem Isten iránt, amit Isten adott, és Isten fogja csillapítani. Csak akkor lehetek boldog, ha tudom, hogy elvégzi bennem akaratát.”

„Ha nem érezném az önfegyelem értékét, azt tanácsolnám neked, hogy engedj minden belső sürgetésnek, és írj. De jobban úgy tanulunk türelmet, ha gyakoroljuk.”

„Úr Jézus, hálát adok neked, hogy ott a kereszten száműzted a távolság fogalmát. Egyedül voltál, Istentől eltaszított, hogy engem közelebb vonj. Kegyelem, minden kegyelem.”

„… az Úr azért adja magát, hogy vigasztaljon és megtartson.”

„A hit az igazak életereje.”

„Mekkora lehet a fül süketsége, mely még sosem hallotta az evangéliumot! Milyen vak lehet az a szem, mely még sosem keresett Krisztusban világosságot! Mennyire kétségbeesett lehet az a lélek, akinek semmi reménysége a dicsőségre! Milyen szörnyű lehet annak az embernek a sorsa, aki csak az éjszakát ismeri! Ó, ébresszen fel bennünket az Úr, hogy úgy törődjünk ezekkel az emberekkel, mint Ő, s az Ő szeretetével szeressük őket.”

„Minden órában rád van szükségem.”

„Uram, segíts, hogy elfelejtkezzem saját magamról. Ne legyek olyan, mint aki az emberek dicséretéből már itt elvette jutalmát. Uram, aki titkon nézel, mit látsz bennem? Tisztíts meg! Tépd le a burkot, zúzd darabokra. Atyám, most nem akarom mutogatni magam. Fiad ragyogó világosságába rejts el engem, és taníts meg azzal az egyszerűséggel imádkozni, ami az Úr Jézust jellemezte, hogy csak hét dolog érdekeljen: Isten neve, Isten országa, Isten akarata, a mindennapi kenyér, a vétkeim, az ellenem vétők és szabadulás a gonosztól. Tiszta szív, egyszerűség, ezt kívánja tőlem az Úr: egy kincs, egy dologra irányított szem és egyetlen Mester.”

„Nekem nagy áldás, ha néhány percet a pásztorral tölthetek, szeretetének csendjét hallgathatom, de beszélhetek szívemről, még akkor is, ha éppen nem ég iránta. Röviden elmondhatom neki, egyszerűen megvallom előtte.”

„Akárhol vagy, legyél ott minden porcikáddal. Legyen igényed a teljességre minden helyzetben, amiről tudod, hogy Isten kezéből való.”

„Hogyha mi az Ő nyájának juhai vagyunk, akkor az oltár felé tartunk.”

„Legyen szeretetünk mély, nem alkalomszerű, inkább szenvedélyes, játékos, könnyed és sohasem nehézkes vagy kimért. (…) ha egyszer szeretni fogsz valakit, szeress úgy, mint egy iskoláslány: kacagással, és sóhajtással, és úgy tartsd életben a szerelmet, hogy tudatosan tekintsd csodának, jelentsen neked mindig meglepetést. (…) Bennem tartósnak kell lennie a szeretetnek, amit nem találok nehéznek, de rá kellett jönnöm, hogy nem magától terem. Ellenőrzésre, irányításra van szüksége.”

„Az Úr a veszteségben is győzelmet adott, emlékeztetett rá, hogy legyek hálás mindazért, amim van. Isten tudja, én pedig meg vagyok győződve róla, hogy mindez javamra történt, hogy megszabaduljak az anyagiakhoz való ragaszkodástól, még jogos tulajdonomtól is, és jobban ragaszkodjam hozzá, mert benne mindenem megvan. Lehet ennél többet kívánni?”

„Utóbbi időben rájöttem, hogy az Isten akarata szerinti élet minden egyes szakasza jobb az előzőnél, ezért ma őszintén elmondhatom, hogy ez volt életem legnagyszerűbb éve. Csak most nem kiabálom ki, mint régebben, de a kiabálást sem vetem meg. Azt kérem Istentől mindkettőtöknek: ne úgy érezzétek, hogy most vagytok a csúcsponton, utána pedig majd minden elhalványul, mint sok fiatal házaspárnál megfigyeltem. Éljétek az élet teljességét, és ez gyarapodjék állandóan, ahogy Isten kezdetben az ember számára eltervezte. Az Úr mentsen meg attól, hogy vágyakozva gondoljunk vissza a régi szép időkre. Nem az volt minden, hanem csak annyi, amennyit pillanatnyilag be tudtunk fogadni. Nagyon sok boldogságot kívánok, és sokat imádkozom értetek. Testvéred, Jim.”

„Nem bolond, aki odaadja, amit úgysem tarthat meg, hogy megnyerje azt, amit nem veszíthet el.”

https://www.youtube.com/watch?v=pa6zAbF3wA4