AZ ISTENFÉLŐ NŐ

Egy szöveget fordítottam le, amiben nagyon hasznos dolgok vannak, amit elsősorban fiatal lányoknak ajánlok, de nem csak. Olvassátok szeretettel:

AZ ISTENFÉLŐ NŐ

„Derék asszonyt kicsoda találhat?...”

(„Egy feleséget nemes jellemmel kicsoda találhat?...”)

„... Értéke sokkal drágább az igazgyöngynél. Ura szívből bízik benne, vagyona el nem fogy. Egész életén át  javát munkálja urának, nem kárát. Csalóka a báj, mulandó a szépség, de az Urat félő asszony dicséretre méltó.” Példabeszédek 31

„Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van.”  1 Sámuel 16:7

(„Az ember a külső  megjelenést nézi, de az Úr a szívet nézi.” 1 Sámuel 16:7)

Eszterré válni

Írta Charo & Paul Washer ­­

(fordította Borbély Csilla)

Egy-egy leányra akkor került sor, hogy bemenjen Ahasvérós (Xerxes) királyhoz, ha letelt a nők számára előírt tizenkét hónap, mert ennyi ideig tartott a szépítésük. Hat hónapig mirhaolajjal szépítették őket, hat hónapig pedig balzsamokkal és más női szépítőszerekkel.  Így ment be a leány a királyhoz...  - Eszter 2:12-13

Mindig is lenyűgözött az a felkészülési mód, amin a jövendőbeli Eszter királynő keresztül kellett menjen, mielőtt Xerxes király elé jöhetett. Végigmenne-e bármelyikünk tizenkét hónapig tartó szépítő kezelésen?  Valószínűleg nem,  de végiggondolva, képzeld el a lehetőségeket. Egy év félretéve egy egyedüli cél érdekében -  azzá válni, ami csak lehetsz, azért, akit a legjobban szeretsz. Értékes idő ápolni a szépséget, befektetni a tanításba és az etikettbe, fejleszteni az erényeket, és jellemet építeni.

               Eszter felkészülése arra az értékes időre emlékeztet, ami aközött van, hogy a fiatal nő szíve vágya felébred, és aközött, hogy életét megossza egy társsal, és a pillanat, amikor az oltárhoz lép. Sokak erre a felkészülési időre csak úgy tekintenek, mint várakozási időre. Az egyedülálló nők gyakran úgy látják magukat, mint akik a polcon ülnek, amíg az élet eltelik felettük, vagy mint a kispadon ülve, amíg a többiek játsszák a játékot. Nem veszik észre, hogy elvesztegetik életük legfontosabb idejét, kirabolják magukat:  nagy örömet és jutalmat, kirabolják a jövendőbeli férjeiket egy sokkal erényesebb (erkölcsösebb) nőtől és kirabolják Istent egy szolgálótól, aki által Ő csodálatos dolgokat kíván véghezvinni.

               Ahogy Eszter fel kellett készüljön mielőtt királynője tudott volna lenni egy egész birodalomnak, úgy a nő is muszáj felkészüljön, mielőtt nekikezd az élet egyik legfontosabb és legnehezebb elhívásának – a házasságnak és az anyaságnak. Eszter meg kellett tanulja annak a királyság szokásait (utait), ahova tartozott, meg kellett tanulja, hogyan vislekedjen a királyi palotában és az értelmi, érzelmi és lelki kihívásait a magas pozíciónak. Egyszóval, Eszter át kellett változzon egy fiatal hölgyből egy királynővé mielőtt viselhette volna a címet es betölthette volna a szerepet. Hasonló módon, a keresztyén nő meg kell tanulja a Mennyország utait (szokásait) mielőtt eggyé válik azzal a valakivel, akit Isten készített neki. Fel kell készüljön értelmileg, érzelmileg és lelkileg, nem királyi palota szolgái által valami pogány templomból, hanem maga Isten által, az Ő Igéje, és más istenfélő nők által, akik felkészültek már előtte. Az egyedülállóság nem időveszteség vagy az oldalvonalakon való ülés, hanem egy idő, amit Isten tett különösen félre a nőnek, hogy azzá tegye a nőt, amivé Ő szeretné tenni, és hogy használja őt olyan módon, ami lehetetlen lenne házasság után. Az egyedülállóság egy időszak, ami alatt a nő fejlesztheti az értékeit (erényeit), ami hozzátartozik egy Isten szerinti nőhöz, hogy valami többet tudjon nyújtani jövendőbeli férjének és a világnak, mint csak egy bájos arcot.

               Emlékezz egyedülállóságod idején, hogy nem te vagy az egyedüli, aki egyedülálló, hanem a jövendőbeli férjed is ugyanazokon a szakaszokon megy keresztül, mint te. Nem lenne-e szörnyű dolog, hogy végre találkozol a férfival, aki a férjed lesz és megtudod, hogy ő arra használta az egyedülállóságát, hogy szolgálja Istent és felkészítse magát, hogy jobb férj legyen számodra. És mégis te nem használtad ki az egyedülállóságod szabadságát, hogy szolgáld az Urat, sem nem szereztél előnyt a nevelésből, amit Isten neked ajánlott? Nem lenne-e az is szörnyű dolog, hogy ráébredsz, hogy a férjed úgy töltötte a napjait egyedülálló férfiként,  hogy naponta imádkozott a szükségeidért és Isten munkájáért az életedben, míg te nemcsak hogy nem imádkoztál érte, de nem is válaszoltál az Isten kegyelmére, ami neked adatott az ő imádságinak eredményeként.

               Csodálatos dolog, amikor Isten megáld egy nőt egy férjjel. Azt a különleges valakit, aki egyszerűen tökéletes neki, óvatosan és meggondoltan tervezte Isten hogy eggyé válljon vele. Olyan öröm a nőnek, hogy visszanézzen és emlékezzen arra, Isten hogyan tette képessé várakozni Rá, és hogy Ő hű volt, hogy  megáldja. Még nagyobb öröm számára tudnia, hogy egyedülállóságának ideje annak az ideje volt, amikor kereste Istent és hű volt Hozzá és az Ő céljához (tervéhez). Ő egy pillanatig sem akart elmenekülni a helyzettől, hanem egyedül Istenben kívánt bízni és rendelkezésére állni az Ő irgalmas szuveranitásának.

               Természetesen nem azt jelenti, hogy tragédia keresztyén nőként egyedülállónak lenni, de a világ szempontja ismét beszivárgott a keresztyénségbe: a hamis elképzelés, hogy ez mégis így van. Az egyik legnagyobb hazugság, hogy ha nincs valakid vagy nem keresel épp valakit, akkor valami baj van veled. Egy másik hazugság, hogy az egyedülálló nőnek sorban randiznia kellene mintha férjet keresne magának és ez ugyanolyan lenne, mint a vásárlás a bevásárlóközpontban. Egy másik még erősebb hazugság az, hogy az egyedülálló nő el kellene osztogassa a szeretetét (vonzalmát, gyengédségét) válogatás nélkül, azért, hogy tapasztaltabb legyen és hogy tudja, hogy mit kell majd tegyen, mikor végül megtalálja a választása szerinti férfit. Kedves Keresztyén, ez egy hazugság és megsérted Istent, ha azt mondod, hogy a tapasztalat a legjobb tanár, amikor valójában Isten az, aki a legjobb tanár, és bár a világ mottója, hogy „élj és tanulj”, a Biblia tanácsa, hogy „tanulj és élj”. Nem kell tapasztalt legyél, egyedül tudnod kell, amit Isten mondott és engedelmeskedned kell annak. Nem kellene keresned a választásod szerinti férfit, hanem várakoznod kellene a férfira, akit Isten választ. És mikor ő eljön, nem a múltbeli tapasztalatok fogják a házasságodat működtetni, hanem a múltbeli szüzesség, tisztaság és kegyesség (Isten-szerintiség). El kellene rejtsük arcainkat ennek a bűnös világnak az utaitól és tapasztalataitól és felnézzünk azokra a dolgokra, amiket Isten helyezett az ösvényre, amit Ő készített nekünk.

               Isten pontosan tudja, mire van szükséged, és Ő még ismeri a szíved vágyait is, jobban mint te magad. Isten szereti a meglepetéseket. Ő nem akarja, hogy keresd magadnak a férjed, Ő azt akarja, hogy odahozza őt hozzád, és valószínűleg olyankor, amikor a legkevésbé számítassz rá. Ha nem engedelmeskedsz ennek a tanácsnak, ahogyan annyi más nő tette előtted, és magadra vállalod a keresését egy társnak, találhatsz valakit, de a lehetőség az, hogy találsz valakit, de nem lesz az igazi.

               Nők lévén, a mi természetes vágyunk egy férfi társasága és baráti kapcsolata. Ez Istentől van, ezért így jó. De ugyanakkor tévedünk, ha úgy gondoljuk, hogy halál lesz az eredménye, ha ez az igény nem teljesül. Egy másik ember szüksége társként nem olyan, mint a szüksége a következő lélegzetvételednek. Azaz, túlélheted társaság nélkül, legalább amíg Isten elvégzi az Ő tökéletes munkáját benned. Emlékezz az Igére, „Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni.”(I Korinthus 10:13)

               Két fő okot találtam, hogy miért van valakinek „reméntelenül” szüksége valaki másra. Először is azért, mert nem ismerik úgy Istent, ahogy kellene. Isten nem a minden vígasztalás Istene? Krisztus nem a magasztalt Úr, aki mindent betölt mindenhol? Akkor miért panaszkodunk, hogy mennyire üresen és egyedül érezzük magunkat? Lehetséges, hogy Isten meghosszabítja az egyedülállóságunk idejét, hogy megtaláljuk a mi életünket Benne és hogy megtanuljunk teljesnek lenni Benne? Ha arra törekszünk, hogy férjhez menjünk, mert úgy érezzük, hogy a férjünk be fogja tölteni az életünket vagy valamilyen módon teljessé tesz minket, akkor súlyosan csalódni fogunk a házasságunkban. Egyetlen férfi sem, nem számít milyen Krisztus szerinti, nem veheti el soha a helyét Istennek az életünkben, ilyet gondolni merő bálványimádás. Ha nem vagyunk betelve Istennel már most és nem vagyunk teljesek Krisztusban a jelenben, akkor még egy mennyben köttetett házasság sem lesz képes megváltoztatni az ürességünket.

               A második ok, amiért valakinek reménytelenül szüksége van valakire az életében az az egyszerű önzés. Ha szükségünk van valakire, hogy szeretve érezzük magunkat, vagy ha szükségünk van valakire, hogy az magányosság érzéseit elűzhessük, akkor a házasságot minden hibás indítékból akarjuk. A házasságra nem úgy kellene tekinteni, mint egy lehetőségre, hogy a szükségeink találkozzanak, hanem mint egy lehetőségre, hogy egymás szükségeivel találkozzunk. Ha nem tanultuk meg Istenhez vinni a szükségeinket, akkor valószínűleg elárasztjuk a férjeinket a saját szükségeinkkel és nem tudunk az övéiről. Ismertem keresztyén nőket, akik azzal töltötték a napjaikat, hogy a saját szükségeiket fogyasztották és állandóan siránkoztak, hogy miért nem hozott valakit Isten az életükbe. De miért kellene Isten rábízzon egy istenfélő férfit egy nőre, aki magába van merülve és a saját szükségeibe, és nem használja ki egyedülállósága szabadságát, hogy Istent szolgálja és felkészítse magát az Ő terveire? Egy ilyen nőnek kevese lenne, hogy felajánljon egy istenfélő férjnek!

               Kedves barátom, úgy az egyedülállóságra, mint házasságra úgy kellene tekinteni, mint egy nagyon különleges és élvezetes időre Isten gondviselésében. Nem tekinthető egy nagy körülménynek vagy egy átoknak, ami elől kétségbeesetten menekülni kellene próbálni. Az egyedülállóság egy időszak azért, hogy tanuljunk Istenről és magunkról, egy időszak, hogy felfedezzük, kik vagyunk Krisztusban, és hogy növekedjünk a Krisztus szerintiségben. Annak az ideje, hogy lelkes legyél a jó munkáért, hogy részt vegyél a mások felé való szolgálatban (misszióban). Az egyedülállóságnak megvan a maga varázsa, amit élvezni kellene a maga idejében, mert ha egyszer elmúlik, nem térhet vissza. Semmi sem olyan szomorú, mint egy már házas nő, aki bánja, hogy mit tehetett volna meg az életével, míg egyedülálló volt. Minden elveszett a megházasodásért való sietés kedvéért Isten tervének vagy munkájának megfontolása nélkül.

               Az életben minden időszaknak megvan a maga szépsége és csodája. Azért imádkozom minden egyedülálló keresztyén nőért, hogy élvezhessék az idejüket a világ hazugságai ellenére. Hogy igénylők lehessenek és ne elégedjenek meg kevesebbel, mint Isten tökéletes akaratával. Hogy várhassanak türelmesen Istenre, aki adakozója minden jónak és tökéletes ajándéknak. Hogy lehessenek olyanok, mit Eszter, felhasználva annyi időt, amennyit Isten szükségesenek tart, hogy gyönyörűvé tegye őket belülről és kívülről.

Forrás: The Godly Woman - Becoming Esther

A cikk először a HeartCry folyóiratban kiadva, 3 kötet, 1998 január

(Angolul letölthető: www.heartcrymissionary.com vagy
http://s3.amazonaws.com/churchplantmedia-cms/heartcry_missionary_society_radford_va/becomingester_by_charowasher.pdf)