A bűbájos karkötő

Írta: Sarah Kistler

          Végre elérkezett a drága tizenhatodik születésnap! Sosem hittem volna, hogy megérem, mégis bekövetkezett. És csodálatos volt. A szüleim megszervezték az évszázad szülinapi buliját, és annyian eljöttek rá, hogy meg sem tudtam számolni. Az egész nap fantasztikus volt. De amikor a lenyugvó napot néztem, tudtam, hogy hamarosan jön a java.

          Késő este volt. A konfetti a szemetesbe került, a léggömbök kezdtek leereszteni, a csomagolópapír pedig szépen összehajtva a helyére került, hogy anya később felhasználhassa. Miközben a szobám ablakánál ülve az elsötétült eget kémleltem, apa kukkantott be hozzám mosolyogva.

          – Készen állsz az indulásra, kincsem? – kérdezte.

          Ez valami beugrató kérdés? – tűnődtem talpra ugorva. Öt hosszú éve vártam erre az estére, és végre elérkezett! Most már hivatalos engedélyem van a randizásra!

          Azt terveztük, hogy tizenhatodik születésnapom estéjén a szüleimmel elmegyünk a kedvenc éttermembe, ahol életbe léptetjük a megállapodást, végigvesszük a normákat, és megbeszéljük a szabályokat meg efféléket. S most végre úton voltunk.

          Egy csendes sarokban lévő bokszban leültem a szüleimmel szemben. Alig adtuk le a rendelést, úgy gondoltam, itt az ideje, hogy a tárgyra térjünk.

          – Tehát azzal randizhatok, akivel akarok, ugye? – kérdeztem ujjongva, s alig bírtam visszafogni az izgatottságomat. Anya és apa kuncogni kezdett.

          – Ebben állapodtunk meg, nem igaz? – felelte apa.

          – Csodás! – kiáltottam, s rövid diadaltáncot jártam a széken ülve. A szüleim évek óta visszatartottak, de íme, eljött az idő, most már megengedik, hogy azzal randizzam, akivel csak akarok! Természetesen tudták, hogy jó a kapcsolatom Istennel, és józan észnek sem vagyok teljesen a híján.

          – Várj csak egy kicsit – szakított félbe mosolyogva anya. – Neked is vállalnod kell egyet s mást.

          Valamiféle kiselőadásra számítottam, úgyhogy már fel voltam rá készülve.

          – Akkor hát mit is kell tennem? – kérdeztem, miközben előredőlve a könyökömre támaszkodtam.

          – Nyisd csak ki ezt – felelte apa, és rejtélyes mosollyal elővett egy kis fehér dobozt.

          Egy pillanatig tétováztam, majd leoldottam a rózsaszín díszkötést. Lassan felnyitottam a dobozt, melyben egy gyönyörű ezüst karkötőt pillantottam meg. Ám nem akármilyen karkötő volt: megannyi apró figura ékesítette. S nem akármilyen ékkövek díszítették. Apró, de káprázatos drágakövek voltak. Tucatnyi finom ékkő csillogott rajta kecsesen.

          – Azta! – mindössze ennyit tudtam kinyögni. Erre egyáltalán nem számítottam.

          – Tudnod kell, hogy ez nem akármilyen karkötő – tájékoztatott anya.

          – Tudom – feleltem, miközben közelebbről is szemügyre vettem. – Csodaszép!

          Hat kis ékkő és köztük hat apróbb drágakő sorakozott rajta felváltva. A kisebbek sötétkékek voltak. Zafírnak véltem őket. A nagyobbak mindegyike más színben pompázott. Az egyik szürke kőnek tűnt. A második rózsaszínű volt, a harmadik fehér, a negyedik piros, az ötödik zöld, a hatodik… talán gyémánt?

          – Ez egy jelképes karkötő – magyarázta apa, és közelebb hajolt, hogy ő is jobban lássa. – Téged jelképez és a tisztaságodat. Ez fog vezetni a randevúidon. Anya és én elmondhatjuk neked, mi a helyes, de nem tehetjük a meggyőződéseddé. A karkötő remélhetőleg segít ebben.

          – Hallgatlak benneteket – fordultam feléjük ünnepélyesen.

          – Ez az első azt jelképezi, amikor megfogod egy férfi kezét – mondta anya a szürke kőre mutatva. – Ez csupán csiszolt gránit. Olcsónak tűnik persze, de mégiscsak a karkötőd része.

          – Ez pedig rózsaszín kvarc – tette hozzá, miközben gyengéden ujjai közé fogta a következő drágakövet. – Az első csókodat jelképezi.

          – A zöld ékkő smaragd – folytatta apa. – Ez az első fiúbarátod. Az igazgyöngy pedig az első alkalmat jelenti, amikor rajtam kívül azt mondod egy férfinak, hogy szereted.

          Elnevettem magam. Az egész olyan elképesztő volt.

          – A rubin az eljegyzésedet jelképezi, a gyémánt pedig azt a pillanatot, amikor először mondod ki az igent – fejezte be anya.

          Miután mindezt megemésztettem, megköszörültem az érzelmektől kissé összeszorult torkomat.

          – Mit jelent a hat kis zafírkő? – kérdeztem.

          – Azok emlékeztessenek arra, hogy milyen gyönyörű és értékes vagy nekünk és Istennek – felelte apa. – Most jön a dolog rázós része, az egyetlen szabály, amit a randevúzás során be kell tartanod.

          Mindössze egyetlen szabály. Jól hangzott. De nem sejtettem, mi lesz az…

          – Amikor kifejezed valaki iránt a szerelmedet (egy csókkal, egy „szeretlek” szóval, egy kézfogással), a megfelelő drágakövet is oda kell adnod az illetőnek.

          – Oda kell adnom neki az ékkövet? – kérdeztem, s nem akartam hinni a fülemnek.

          – Oda kell adnod neki – erősítette meg anya.

Egy pillanatra elnémultam. Arra gondoltam, hogy biztosan tréfálnak. De eszükbe sem jutott elmosolyodni.

          – De apu! – kiáltottam fel hirtelen. – Ezek eszméletlenül drágák! Nem adhatom csak úgy oda őket!

          Apa gyengéden, szeretettel elnevette magát, és így szólt:

          – Hallottad, mit mondtál most?

          Elgondolkoztam rajta.

          – Drágám! A tisztaságod, a szíved sokkal értékesebb néhány apró kőnél. Ha úgy találod, hogy a szíved nem tud lemondani a bájos kis ékköveidről, akkor szerintem azt sem szabad odaadnod, amit jelképeznek.

          Éreztem, hogy elérzékenyülök, és belső felindultságom a könnycsatornáimon át készül kitörni. Egyrészt értékesnek és becsesnek éreztem magam. Másrészt dühített a dolog. Nem láttam értelmét. Pedig volt.

          Néhány héttel később a barátaimmal időztem a tengerparton. Chad nem akart úszni, mert én sem akartam. Jobban vonzott az olvasás, mint az, hogy elborítson a homok, ő pedig inkább mellettem akart ülni, mint a haverjaival úszni. Kedves volt. Helyes volt. És megpróbálta megfogni a kezem.

          A másodperc töredékéig borzongató érzés futott át rajtam, amikor eszembe villant egy bizonyos csúf gránitdarabka, és arra késztetett, hogy odébb húzódjak. Nagyon mérges lettem – a szüleimre, a bilinccsé vált karkötőmre, de leginkább magamra. Hagytam, hogy egy kis kövecske uralja a szerelmi életemet.

          Zavartan a zuhanyozók felé tartva egyfolytában a karkötőt bámultam dühösen. Aztán Isten egy megdöbbentő felismeréssel vágott fejbe. Nem tudtam lemondani a kis gránitdarabomról. A karkötőm része volt, ezért bizonyos értelemben a részemmé vált. Nélküle nem lennék teljes. Nem volt becses ékkő, mégis értékes volt. Ekkor értettem meg az egészet.

          Később megjelent Kevin. Jól elvoltunk. Sok időt töltöttünk együtt. Azt gondoltam, talán szeretem őt. Arra gondoltam, hogy ezt akár el is mondhatnám neki.

          Eszembe jutott az igazgyöngyöm.

          Kiderült, hogy mégsem szeretem őt annyira, mint hittem.

          A szüleimnek tehát igazuk volt. Nem tehették a meggyőződésemmé mindazt, amit akartak, így rábízták ezt Istenre és a karkötőmre. Négyünk társaságában rájöttem, mennyire értékes vagyok, mennyit ér a tisztaságom, és mennyire értéktelenek azok a srácok, akik csak az időmet és az érzelmeimet rabolják. Ha nem érdekli őket az egész karkötő, akkor miért kapnák meg akár egy részét is?

          Nate. Neki nagyon megtetszett a karkötőm. Ezért sosem próbált kézen fogni, sem pedig megcsókolni. Viszont megkérte a kezem.

          Sohasem sejtettem, hogy a hosszú évekig tartó gyötrődés ekkora boldogsághoz vezethet. Ostobaságnak, túlzásnak tartottam a dolgot. De ma már elmondhatom, hogy az életemben semminek sem örültem jobban.

          Amikor teljes épségben átadtam a férjemnek a bűbájos karkötőt, nem értettem, miért volt olyan nehéz ragaszkodnom azokhoz a kis kövekhez, miközben oly csodálatos mindet odaadnom annak a férfinak, akit igazán szeretek.

          A karkötő története azonban ezzel nem ért véget. Ma már a lányunk hordja.

Angolul: http://www.mypraize.com/component/option,com_myblog/show,The-Charm-Bracelet-story-from-Brio-magazine-.html/Itemid,218/
Fordított forrás: Dr. James Dobson - Lányok nevelése