- az Élet Kenyere (Jn. 6, 48) életét éhezve kezdi (Mt. 4, 2);
- az Élet Vize (Jn. 4, 14) életét szomjazva fejezi be (Jn. 19, 28);
- az Úr Jézus elfáradt (Jn. 4, 6), mégis megpihentetünk (Mt. 11, 28);
- imádkozott (Mk. 1, 35) és imáinkat meghallgatja (Jn. 14, 14);
- sírt (Jn. 11, 35) és letörli könnyeinket (Lk. 9, 13);
- mint Bárányt vitték mészárszékre (Ézs. 53, 7), s Ő a mi jó [szó szerint: eszményien szép, ideális] Pásztorunk (Jn. 10, 11);
- szegénnyé lett, hogy bennünket meggazdagítson (2.Kor. 8, 9).
Csodálatos:
- az Igazi Szőlőtő változtatja borrá Kánában a vizet (Jn. 2);
- az Élet Kenyere táplálja az ötezret (Jn. 6);
- a Világ Világossága nyitja meg a vakon született szemét (Jn. 9);
- a Feltámadás és az Élet támasztja fel és adja vissza az életnek a halott Lázárt (Jn. 11).
- Krisztus jellemének csodája nemcsak abban rejlik, amit tett, hanem abban, amit nem tett (Mk. 15, 5).
- Megostorozták, kicsúfolták, keresztre feszítették... De bármit csinál is az ember Istennel, mégis Istené az utolsó szó (Jn. 19, 30).
- Az önigaz Nikodémustól nem kér az Úr frissítőt. A samáriai asszony azt gondolta, hogy nem tud adni. Pedig Isten a bűnösöktől, nem az önigazakból merít örömet.
(Vida Sándor)
Forrás: http://istenkereso.hu/letoltesek/tanitasok/Vida_Sandor_-_Morzsak_az_elet_kenyerebol_-_kalaszok.pdf
