Az utóbbi időben Ruth könyvét
olvastam. Kis részlet – sok tanulság. Röviden leírom észrevételeim. (Jó, ha Bibliával együtt követed.)
Az első dolog, ami „szemet üt” az
az, hogy a főszereplő nem is Isten népe közül való, és mégis...- tanulhatunk
tőle. A történet úgy kezdődik, hogy az országban éhinség támad, ezért egy
betlehemi férfi családjával egy pogány földre költözik. Betlehemből, ami azt
jelenti: Kenyérháza...Élik az életüket, a fiúk megházasodnak, de meghal a
család apja, a fiúk is. És Isten még ebből a helyzetből is tud jót kihozni. Hír
jön, hogy „az Úr rátekintett népére”, ezért Naomi két menyével hazaindul. Naomi
szeretné visszaküldeni menyeit. Először az 1. Rész 8-9 verséből megtudjuk, hogy
nem felejtette el Istenét és Annak nevét megismertette menyeivel is; megtudjuk
azt is, hogy Ruth és Orpá jól bántak anyósukkal és férjeikkel. Sírva
búcsúznak – erős lelki kötődés lehetett közöttük...A lányok tiltakoznak.
Másodjára Naomi arra hivatkozik, hogy ő már nem tud nekik férjeket szülni (az
Úr már erre is gondolt, bár Naomi akkor erről még mit sem tudott :) ). Ezen a
ponton Orpá visszafordul. Naomi harmadjára azzal bátorítja Ruthot, hogy menjen
Orpával, Ruth mégis ragaszkodik anyósához, ekkor mondja neki az ismert
igehelyet: „Ahová te mégy, odamegyek”, és alárendeli magát az egyetlen élő
Istennek.
Amikor visszatérnek Betlehembe, a
város emlékszik Naomira, de ő fájdalmától már megkeseredett. (Hiszen nem
tudhatta, milyen örömben lesz még része...) Ruth nem tétlenkedik, ugyanis
aratás idején érkeztek: az aratók által hátrahagyott kalászokat szeretné
felszedegetni. Érdekes, hogy történetesen Boáz, Naomi egyik jómódú rokonának a
mezejére „téved”. Boáz első szavai, amelyikek fel vannak jegyezve a Bibliában: „Az
Úr legyen veletek!” (2 rész: 4 vers) – mondja az aratóknak – sokat elárul ez
Istenfélelméről. Aztán egyből feltűnik neki a „fiatalasszony” és utánakérdezget.
Megtudunk itt valamit Ruthról: nagyon szorgos, hiszen reggeltől estig
dolgozott. Később még az is kiderül, hogy Ruth szorgosságáról még a kapuban is
beszélnek, arról, milyen derék asszony ő.
Boáz megteszi az első lépést,
Istenfélő férfihoz illően. Azt biztosítja Ruthnak, amire minden lány vágyik, és
a házasság ennek a legjobb beteljesítője: biztonságot. Szinte érezni lehet
szavaiból erős vonzalmát – minthacsak a kezét kérné meg. És mi erre Ruth
válasza? Talán kicsit túlozva, de ugyanazt adja, amit egy házasságban egy nő
adhat a férjének: tiszteletet és elismerést. Leborul előtte, nem érti, miért
jóindulatú hozzá. A 12. versnek nagyon szép tartalma van: az Úr oltalmába vette
Ruthot.
Evés közben Boáz közelebb hívja
magához Ruthot, gondoskodik róla bőségesen, hiszen még maradék is marad a
kapott ételből, amit, mint később kiderül, hazavisz Naominak. Ebéd után Boáz
szól az aratóknak, hogy szándékosan segítsenek Ruthnak, hagyjanak neki több
szednivalót. Ruth egész napi munka után sem lustálkodik: még ki is csépeli az
árpát, egy vékát, ami kb. 37 liter. Ezt viszi magával – nem semmi!...Mind
az anyósának viszi, nem spekulál. És Naomi még nem is tudja, mit tervezett az
Úr. Ruth elmeséli, mi történt, anyósa pedig helyesli és hálás érte.
Az egész aratás így ment végbe, a
rész utolsó sora pedig: „ De (Ruth) az anyósánál lakott.” Tehát Ruth és Boáz
akármennyire vonzódtak egymáshoz, nem költöztek egymáshoz. Vártak Isten
időzítésére, ami a legjobb.
A következő részletet nem értem
igazán, hogy miért pont ott és pont úgy
kellett találkozzanak egymással. Naomi tudakolózik és tanácsolja Ruthot. Ő
pedig engedelmeskedik: megtisztálkodik, szépítkezik és türelmesen várja, míg
Boáz eszik, utána, mikor lefeküdt, a lábához telepedik. Aztán mikor éjszaka
felriad Boáz, elkezdenek beszélgetni. Ruth alázatosan most is szolgálójának
nevezi magát és – képletesen – arra kéri, vegye gondoskodása alá: „mert közeli
rokon vagy te.” Boáz újra ezt mondja: „Áldjon meg az Úr, leányom!”, mint mikor
először szólt. Aztán a hűségéről beszél (valószínű, hogy előtte is
bebizonyította valamivel ezt), hiszen nem járt más férfiak után, mint aki
tudja: az Úr gondoskodik róla ebben is.
Kiderült, hogy bár Boáz közeli
rokon, volt közelebbi is. (A Bibliában le van írva a helyes és jogos eljárás
ilyen esetben.) Boáz tudta ezt és nem akarta eltitkolni, tisztán akarta
elrendezni a dolgokat. Miután ezeket megbeszélték, Ruth egyszerűen ottaludt
(ami elég furcsa lenne a hívők szemében mostanában...)
Ruth hazatért ajándékkal a kezében,
még hajnalban – hiszen még pletykákat sem szerettek volna hallani, de nem is
lett volna miről. Ruth elmondta anyósának, mi történt. Biztosan izgatott
volt,ezért mondta neki Naomi, hogy maradjon nyugton, míg megtudja, hogyan dől
el a dolog.
Boáz igaz ember volt. Megígérte
Ruthnak, hogy beszél a másik rokonnal. Tisztán és bölcsen akarta ezt
elrendezni. Kész lett volna még le is mondani Ruthról, ha úgy alakul, hiszen a
törvényt így teljesíthette be. Neki fontosabb lett volna Isten akaratának
teljesítése, mint a saját vágyai és érzelmei (bár sokan lennének így).
Boáz a
vének és a nép előtt hátsó szándék nélkül, konkrétan és nyitottan beszélt a
rokonnal. A másik rokon a szántóföldeket még vállalta volna, de Ruthot nem.
Mindenki tanúskodott, hogy Boáz vállalja őt. A 4:11-12-ben a vének és a nép
áldása van leírva: „Adja az Úr, hogy ez az asszony, aki a házadba megy,
olyan legyen, mint Ráhel és Lea, akik ketten építették föl Izráel házát.
Gyarapodjál Efrátában, legyen híres a neved Betlehemben! Legyen olyan a házad, mint Pérec háza,
akit Támár szült Júdának, annak az utódnak a révén, akit majd az Úr ad neked
ettől a fiatalasszonytól!”, amit
mi tudunk, hogy később beteljesedett, mert Ruthék babája, aki született, Dávid
király nagyapja, akitől Jézus származik. Boáz feleségül vette Ruthot és csak
utána lettek eggyé. „És az Úr megadta neki, hogy teherbe essen.” Milyen jó ezt
olvasni: az Úr ajándéka volt ő. Milyen szép házasságuk lehetett! Naominak is
megváltozott az élete: keserűsége örömre fordult. Az asszonyok áldották érte az
Úr nevét – nekünk is ilyen barátaink legyenek :)
A
történet azzal zárul, hogy Naomi ölébe veszi és dajkálgatja a gyereket. Egy
szép áldás is elhangzik a 15. versben: „(az Úr)... Legyen ő életed megújítója, és gondviselőd öreg
korodban!” Ámen!
Tanuljunk
ebből a kis rövid könyvből. Számomra ezek a tanulságok. :)
