A segítő Isten

Megkértem Istent, hogy vegye el a büszkeségemet.

De Ő azt mondta: Nem.

Azt mondta, hogy a büszkeségemet nem Ő veszi el,

hanem nekem kell feladnom azt.

Kértem Istent, hogy adjon nekem türelmet.

De Ő azt mondta: Nem.

Azt mondta, hogy a türelem a megpróbáltatás mellékterméke.

Nem kapni – megszerezni kell.

Kértem Istent, hogy adjon nekem boldogságot.

De Ő azt mondta: Nem.

Azt mondta: csak áldását adhatja.

A boldogság rajtam múlik.

Kértem Istent, hogy kíméljen meg a fájdalomtól.

De Ő azt mondta: Nem.

A szenvedés eltávolít a világ dolgaitól.

És közelebb visz Hozzá.

Kértem Istent, hogy adjon lelki fejlődést.

De Ő azt mondta: Nem.

Azt mondta, hogy a fejlődés az én dolgom.

De hajlandó megmetszeni, hogy gyümölcsöt hozzak.

Kértem Istent, hogy segítsen másokat szeretni.

Úgy, ahogyan Ő szeret engem.

Erre azt felelte:

Látom, már kezded érteni.

Kértem erőt, és Isten adott nehézségeket, melyek erőssé tesznek.

Kértem bölcsességet, és Isten adott problémákat, hogy megoldjam azokat.

Kértem bátorságot, és Isten adott veszélyeket, hogy legyőzzem azokat.

Kértem, adjon szeretetet, és Isten adott gondterhelt embereket, hogy segítsek rajtuk.

Kértem kegyelmeket, és Isten adott lehetőségeket.

Semmit sem kaptam, amit akartam.

Megkaptam mindent, amire szükségem volt.

És imáim meghallgatásra leltek.

http://www.youtube.com/watch?v=tLx5RGNMsck

Richard Wurmbrand - Beszédek a magánzárkában

Richard Wurmbrand néhány gondolatát ragadtam ki egy könyvéből, amit romániai börtönben fogalmazott meg a kommunizmus idején...

„...amikor imádkozunk, (...) a Lélek szavával írunk – Isten szívébe.”

„Ne akard az emberek tetszését megnyerni olcsó győzelmekkel. És ne vedd föl, ha gúnyolnak. Mindennél jobban őrizd meg a te lelkedet.”

„Hamarosan számot kell adnom életem minden pillanatáról (...) Az a feladatom, hogy minden pillanatot tartalmassá tegyek.”

„Hadd összponosítsunk egyetlen célra: mennyei jellemmé formálódásunkra.”

„Az igazi istentiszteletek helye nem a Gerizim hegye (a samaritánus templom), nem is Jeruzsálem, hanem én magam, hogy mindent leromboljak, ami ellenáll a Megfeszítettnek. Bűn életem minden perce, amelyet nem arra fordítok, hogy megszüntessem azt, ami ellenáll a szeretet győzelmének.”

„Számomra a cselekedet megítélésében az egyetlen kritérium, hogy a szeretet győzelmét szolgálja-e vagy sem.”

„Isten gyermekei nemcsak különbözőek, hanem olykor ellentétes jellemek is. Isten mégis mindannyiunkban gyönyörködik.”

„Van áldás a szenvedésben. Mindenért hálával tartozunk Istennek.”

„Drága testvéreim, szeretném, hogy ti harcoljatok az igazság és a szeretet győzelméért, Krisztus győzelméért itt a földön. Ne felejtsétek viszont, hogy mindig könnyebb egy elvért harcolni, mint ahhoz hűen élni. Ti ne a könnyebb utat, hanem a kereszt útját válasszátok. Ne legyetek igazságtalanok és szeretetlenek, miközben az igazságosságért harcoltok. Öltsétek magatokra Krisztust és minden erényét, úgy harcoljatok.”

„A hamis tanítók épp arról híresek, hogy minden kérdésre tudják a választ.”

„Egy lelkipásztor virágvasárnap cowboyoknak prédikált, akik vadlovak betörésével foglalkoztak. Amikor a lelkész befejezte a virágvasárnapi történetet Jézusról, aki egy még addig be nem fogott szamáron vonult be Jeruzsálembe, a cowboyok köréje sereglettek, és boldogan így kiáltottak fel:

-Ez a Jézus közülünk való volt! Ő maga is cowboy volt!

               A lelkész értetlenül nézett rájuk, hát megmagyarázták neki örömük okát:

-Ha felülsz egy szamárra, amelyen senki sem ült azelőtt, és több ezer ember körülötted kiabál, és ágakat lenget a szamár orra előtt, biztos lehetsz, atyám, hogy a szamár alatt végzed! Ha Jézus féken tudta tartani a szamarat, akkor hidd el nekünk, igencsak erőskezűnek kellett lennie: valódi cowboy-tehetség volt.” :)

„...csak akkor szólj, amikor azt Isten dicsőségére és az ő munkájának hasznára cselekszed.”

„A szeretet nem arra gondol, hogy mi a haszna mindebből. A szeretet egyáltalán nem gondolkodik. A szeretet nem törődik az ésszel. Mi köze hozzá? (...) Szeressetek, és a ti bolond cselekedeteitek bölcsebbek lesznek, mint az emberek okossága.”

„Isten belőled és belőlem mesterművet akar faragni. (...) Isten kalapácsa és vésője újból és újból reád sújt majd. A szobrász nem mondja meg a márványnak, mit akar belőle faragni. Amikor majd mestermű leszel, s az angyalok csodálva vesznek körül, elfelejted a szenvedést.”

„A lélek megerősödik a csendben való éber várakozástól.”

„Isten a szeretetet rendelte valamennyi bibliai vers és parancsolat mellé, hogy ezáltal helyesen értelmezzük azokat.”

Társkereső

Egy másik számomra értékes könyvet olvastam el az utóbbi hónapokban Elisabeth Elliotól: Társkereső. A legtöbb tanulságos részletet igyekeztem kijegyezni, hadd szolgálja javunkat, építsen lelkileg... :)

„Ha új területre merészkedünk, ahol már nem elég a puszta megszokás, mások történetünek biztató, vigasztaló, nevelő befolyására van szükségünk.”

„Az Úr mindig válaszol annak az embernek a kiáltására, aki minden vágya ellenére az Ő akaratát kívánja cselekedni.”

„Az Istenben élt élet az akarat, nem pedig az érzések síkján zajlik. A Szentírásban a szív nem más, mint az akarat; az ember minden cselekedetének mozgatórugója, a Teremtőtől kapott irányító hatalom, amely képes a döntésre és a cselekvésre.”

„A remények és az álmok a legalkalmasabbak arra, hogy Istennek áldozzuk.”

„A gondolatok foglyul ejtése az akarat dolga.”

„Sok csapdát elkerülhetnénk, ha becsületesen szembenéznénk valódi indítékainkkal.”

„Az alárendeltség azonban nem alacsonyabbrendűség.”

„Az alérendeltség lelkülete nélkül nincs igazi kegyesség, nincs férfias nemesség, sem női vonzerő.”

„A férfinak úgy kell vizelkednie a lánnyal, hogy közben számításba kell vennie a közöttük meglévő különbségeket.”

„Isten Ádámot teremtette meg először. Majd, amikor meglátta azt az egyetlen dolgot, amire a teremtett világban azt mondta, hogy nem jó – hogy a férfi kénytelen egyedül lenni – olyan teremtményt alkotott, aki csodálatosan hasonlított a férfira és csodálatosan különbözött tőle.

A férfinak teremtette.

Szó szerint a férfiból teremtette (csontjából való csont).

Odavitte a férfihoz.

A férfi adott neki nevet.

Nem volt egyenlő a férfival? De igen – három dologban.

Mindkettőjüket Isten teremtette.

Mindkettőjüket a képmásának teremtette.

Mindkettőjüket erkölcsi felelősséggel ruházta fel.

Ők ketten ugyanakkor azonban láthatóan nem egyenlőek, és ahogy én látom, dicsőségesen különböznek egyméstól. Nem versenytársak, hanem kiegészítik egymást.

(...) Isten arra teremtette a nőt, hogy legyen a férfi segítőtársa, vigasztalója, szeretője.

A férfinak adta e kezdeményezést, a nőnek az elfogadást.”

„A tiszta szív osztatlan szív. A tiszta szív Isten akaratát vágyik tenni, bármi áron. Annak van erős akarata, aki képes önmaga ellenében dönteni, mondván,’ne az én akaratom  legyen meg, hanem a tied.’”

„A szeretet, amelyről én beszélek, nehezen veszíti el a türelmét, törekszik mindig építő lenni. Nem birtokló: nem az a legfontosabb számára, hogy jó benyomást keltsen, és nem is dédelget elrugaszkododtt gondolatokat saját fontosságáról.

A szeretet jó modorú, nem törekszik önző haszonra. Nem sértődős. Nem tartja számon a rosszat, sem nem kárörvendezik mások gonoszságán. Ellenkezőleg: együtt örül a jó emberekkel, amikor felülkerekedik az igazság-

A szeretet nem ismer tűréshatárt, bizalmának soha nincs vége, reménysége soha nem lankad; a szeretet túlél mindent. Igazából a szeretet az egyetlen dolog, amely akkor is megáll, ha már minden más romba dőlt.” (1 Kor 13, 4-8 Phillips Biblia)

„Gyengeségünk minden megnyilvánulása Isten hívása, hogy tőle tanuljunk kegyelmet találni szükség idején, és felfedezni újjáteremtő, megváltó, megbocsátó és gyógyító hatalmát.”

„Az elkötelezettség bizalommal való odaszánást jelent, valakinek a gondjaira bízzuk magunkat. Tudatos cselekedet, teljes átadás, fogadalom, hogy megteszek valamit.”

„...Egyedül Ő irányítja az életünket, és az Ő kezén megy át minden, ami minket ér. Semmi sem hatolhat át szeretetének erődítményén.

Istennek dicső célja van azzal, hogy megengedi a szívfájdalmat. Ezekről a célokról sokszor esik szó a Szentírásban, például, hogy:

Változzunk el Krisztus hasonlatosságára (Róm 8, 29)

Tanuljunk meg bízni (2 Kor 1, 1-9)

Teremjünk gyümölcsöt (Jn 15,2)

Érjük el a lelki felnőttkort (Jak 1, 4)”

Szenvedéseinkben Isten irgalmasságát láthatjuk.

„A megtört szív kedves áldozat Istennek. Sohasem fogja megvetni. Nem tudjuk, hogy egyszerű áldozatunkból milyen elképzelhetetlen jót tud kihozni.”

„Apró bántalmainkat, amelyek végtelenül kisebbek az Övénél, bizalommal hagyhatjuk rá átformáló munkájára. A hit próbája értékesebb az aranynál.”

„A megtört szív:

-egyetlen erőforrásunkra emlékeztet

-felfedi előttünk gyengeségeinket

-kedves áldozat.”

„Ha valaki elkötelezi magát a házasságra, bizalommal odaszánja magát, a másik rendelkezésére bocsátja az életét. Tulajdonképpen ilyenkor lemondunk jogainkról, és egy másik emberre bízzuk magunkat. Ugyanezt teszi az is, aki az Úrnak szánja oda életét. Senki sem tesz ilyet, aki nem bízik Őbenne.”

„Az elkötelezettség felelősségvállalást hoz magával. Feladatot és bizalmat jelent. Ígérem, hogy teszek valamit, fogadom, hogy egy bizonyos utat járok. A szeretet elkötelezettséget jelent.”

„Ha érzelmeinket és problémáinkat egyszerűen a kereszt lábához helyezzük, és ott vizsgáljuk meg őket rendíthetetlen őszinteséggel, általában kiderül minden lényeges.”

„Féld Istent és ne félj semmi mástól!”

„És féljek

Hogy létezik bármi, amit az emberek drágának tartanak

És Te megfosztanál tőle

És semmit sem adnál helyette?

Nem így van ez

Mert láthatom arcodat

És hallhatom hangodat:

Gyermekem, meghaltam érted.

Ha  a szeretet és élet ajándékát

Elfogadtad tőlem,

Visszatarthatnék-e tőled bármi drágát,

Bármi szép s ragyogó

Tiszta s becses dolgot?

Gyermekem, ez nem lehet.”

„Állj meg és láss

Állok, Uram

Köd gátolja látásomat,

Meredek, viharvert sziklák, balra és jobbra

Lejjebb, homályosan, óriások az éjszakában.

Merre vezet az út?

Állok, Uram,

A fekete szikla hátulról bezár,

Fejem fölött nyög a szél,

Megfagyasztja és összeszorítja a szívemet.

Félek!

Állok, Uram,

A szikla szilárd a lábam alatt

Majdnem elcsúsztam, Uram, a palán.

Oly fáradt vagyok, Uram, hová ülhetnék le?

Még mindig állnom kell?

Válaszolt nekem, és arcán

a szépséges kegyelem

A tökéletes, megértő szeretetről beszél

Ami minden zúgolódásomat elvette.

Állok , Uram,

Mióta Te szóltál, Uram, látom

Mit tettél – ezek a sziklák a tieid!

És mióta szereteted zár körül

Állok és énekelek.”

„A kitartó szív nem esik áldozatul az állhatatlanságnak.”

„A félelem hitetlenség...A  tökéletes hit teljesena félelem fölé emel.” (George MacDonald)

„Isten sohasem tartja vissza gyermekétől azt, amit szeretete és bölcsessége jónak ítél (...) Ha Isten valamit megtagad tőlünk, mindig könyörületesen teszi.”

„Minél jobban megtanuljuk félni Istent, annál  kevésbé félünk bármi mástól.  Az Úr félelme kigyógyít az unalomból. Isten jelenlétében kell élnünk, ami lámpás a sötétben, felemészti a rosszakaratot. És kiégeti a rossz gondolatokat.”

„’Teljesíti az Istenfélők kívánságát’ (Zsolt. 145,19) Amikor megtanuljuk Őt félni, dicsérni és tisztelni, vágyainak fokozatosan rendeződnek. Mindaz, amiért korábban vágy égetett, elveszti vonzerejét.”

„Az Úr arra tanít, hogy a házasságra való felkészülés elsősorban nem abból áll, hogy megtaláljam a megfelelő társat, mitn inkább abból, hogy belőlem legyen megfelelő társ.”

„Ha ma csendesen és hűségesen vállaljuk a kötelességünket, és elérkezik az ideje, Isten mindig teljes mértékben adja bölcsességét és erejét. Ne kövessük el azt a hibát, hogy energiánkat arra fordítjuk, ami ma nem dolgunk! A jövőre mindig az a legjobb felkészülés, ha lekiismeretesen elvégezzük a mai napra ránk rótt feladatot.”

„Aznember egész életét eltöltheti azzal (amit sokan meg is tesznek), hogy jobbat keresnek a legutóbbinál. Itt kap szerepet a hit és a hűség. Bizalom Istenben. Megígérte, hogy vezet? Hűséges pásztor? Lehetetlenül nehézzé teszi szeretett juhainak, hogy megítéljék az akaratát, vagy tegtartja az ígéretét, és iránítja az ösvényeket?”

„A felnőttkor a korlátok elfogadása. Az életben minden egyes választás ezer más lehetőséget zár ki. A szerelem végső soron választás.”

„Bizots elv a lelki életben, hogy kitartóan imádkozzunk dolgokért, elmélkedjünk rajtuk Isten előtt, majd tartsunk ki döntésünk mellett. Hallotta Isten az imádságunkat? Hisszük, hogy engedelmességet vár tőlünk? Akkor ’ne ássuk ki kétségek között, amit hitben ültettünk el.’”

„A keresztyén egész életét kísérje végig a hívő imádság.”

„A férfi elfogaddásával együtt jár vezetésének elfogadása is, különösen ha áldozatot kell hozni.”

„Ha viszont elhatározzuk, hogy szerető mennyei Atyánk bölcs és szent akaratát igyekszünk követni, azt fogjuk tapasztalni, hogy a boldogság csendesen, váratlanul érkezik el, meglepően gyakran az áldozat melléktermékeként.”

„a szenvedés nem akadálya, hanem gyakran szükséges eszköze a boldogságnak.”

„A szeretet mindie szenvedéssel jár. Aki szereti Istent, hajlandó várni.”

„Annak a szívnek, amelyik eltökélte magát, hogy az Atya akaratát teszi, nem kell vereségtől félnie.”

„Ha azonban valamit megkísérelünk, sohasem szabad arra gondolni, hogy lehetséges vagy lehetetlen.” (C.S.Lewis)

„Küzdelmeink közepette Isten hív: Jöjjetek énhozzám!”

„A kereszt megértéséhez talán a szív legtitkosabb vágyainak átadása visz a legközelebb. Hitünknek ez a próbája nagyon fontos. Saját keresztrefeszítésünk tapasztalata, bár az nem mérhető a Megváltóéhoz, mindenképpen ahhoz segít hozzá, hogy megismerjük Őt szenvedésének közösségében. Mindenféle szenvedésben erre a közösségre hív.”

Janet Erksine Stuart:

„Jó alárendelni magunkat annak, amit nem értünk. Ez megtanít a hit és a reménység törvényeire.

Jó azt tenni, amit a legszívesebben nem tennénk, olyan körülmények között,amelyeke nem mi választottunk.

Jó, hogy mindig van valami, ami ösztökél, valami, ami arra emlékeztet, hogy ellenséges területen járunk, egy menetoszlop tagjaiként.

Jó minden vállalkozásunkban akadályokkal és kudarcokkal találkozni, hogy alázatosak maradjunk és ne feledkezzünk meg az imádkozásról.

Mindezek a dolgok hozzátartoznak a könnyhullatással való magvetéssel.”

„Isten be akarja tölteni a mi szívünket is, és rendkívüli türelemmel kíséri végig küzdelmeinket szívünk, akaratunk, értelmünk, eszünk, szenvedélyünk, érzelmeink és szeretetünk felajánlásáért. Bár fájdalommal jár, egyszerre csak egy napot kell megharcolnunk, és a mennyei Atya, aki jobban szeret minden földi apánál, segítséget ígért.”

„Hosszú időbe telt, míg megértettem, hogy Isten maga gondoskodik ezekről a küzdelmekről számunkra. Igen, azt mondom, hogy Ő rendeli ki őket. Nem véletlenül engedi meg. Pál apostol saját viszontagságairól (szorongatták, üldözték, letiporták) írva mondja ezt: ’Mert minden tiértetek van, hogy a kegyelem sokasodjék, és egyre többen adjanak hálát az Isten dicsőségére.’ (2Kor 4,15). A bajok javunkra szolgálnak, és azoknak is a javukra válik, akik figyelnek minket.”

„Ne lepjen meg, ha az Úr mindenestől jogot formál ránk. Az Ő teremtményei vagyunk, semmi sem létezhet, lélegezhet nélküle, ebből következik, hogy kis meghalásaink és óriási örömeink nála kell kezdődniük és benne kell véget érniük. Ez napi háborúságaink eredete.”

„Krisztus sohasem mondta, hogy saját akaratunk elérésére törekedjünk. Azt mondta, hogy csak Őt keressük! Rájöttem, hogy ez a harc gyaníthatóan halálom napjáig tart, de reménykedem abban, hogy közelebb visz hozzá és drágább lesz nekem az Úr.”

„Érzéseinket nem mindig irányíthatjuk, de azt mindig eldönthetjük, hogy nem megyünk bele a kísértésbe.”

„Ha nem használjuk ezt az erőt, elveszíthetjük, vagy ellenkezőleg, a használattal, a belső ember napi gyakorlatával növelhetjük a kicsinek tűnő dolgokban, és az Igazság lelke szavában való bizalommal...Ne részleteiben harcolj egy-egy kísértéssel, fordulj el tőle. Egyedül Uradra nézz! Énekelj! Olvass! Munkálkodj!” (Amy Carmichael)

„Törvények, elvek, parancsok nem a nyugodt, kísértésmentes időkre adattak, hanem a (...) viharok idejére, amikor test és lélek egyaránt fellázad könyörtelen szigorúságuk ellen. És ha mégoly irgalmatlan is a törvény, megszegni nem szabad.”

„Úgy találtam, hogy egy férfi általában annyira lesz úriember, amennyire egy hölgy elvárja tőle, és nem jobban.”

„Nekünk, embereknek, akik mindent ki akarunk számítani, semmi sem tűnik csodálatosabbnak és érthetetlenebbnek, mint a kegyelem. Ehhez semmi köze a logikának. A felfoghatatlanul magasságos és hatalmas Isten árasztja ki szeretetét gyámoltalan, bűnös teremtményeire. Teljes bocsánatot kínál áldozata által, ha kérjük.

És nemcsak megbocsát, hanem megszentel, teljesen új életet ad megtisztított lelkünknek, saját életét és szeretetét, érdemünktől függetlenül.”

„(Isten) különböző ösvényeken vezeti drága gyermekeit, de mindegyik az igazság ösvénye.”

„Ő megígérte: ’ismeretlen ösvényeken viszem őket’ (Ézs 42, 16). Az Úr nem ad térképet, sem előzetes tájékoztatást. Egyszerűen hív, hogy kövessük. Ő a pásztor. A bárány, aki a halák árnyékának völgyében találja magát, esetleg arra gondol, hogy rossz irányba vezették. Valójában szükség volt arra, hogy átkeljen a sötétségen, mert csak így szokik le a félelemről. A pásztor itt is vele van.”

„...mi, gyermekek, kérhetünk bármit és remélhetünk bármit, amire szívünk vágyik. De mindig úgy remélünk, hogy Atyánk tudja, mi a legjobb nekünk és messzebbre lát nálunk. Mi úgy reménykedünk, hogy közben elismerjük: időnként nem tudjuk, mit kérjünk, nem tudjuk, helyes-e, jó-e, amit remélünk. Végül Istenre hagyjuk a döntést, abban a tudatban, hogy azt teszi, ami valóban a legjobb nekünk.”

„az az ellenség hazugsága, ha elhisszük, hogy egy megtörtént esemény megakadályozza egy másik megtörténtét. Mintha egy általunk vagy valaki más által elkövetett hiba feltartóztathatná Isten akaratát az életünkben.”

„A házasság sokmindenre megtanít, de leginkább Isten kegyelmére...”

„Mindenekelőtt arra törekedjünk, hogy Isten szeressük!

Teljes szívünkből adjuk át életünket Istennek!

Higgyük el, hogy az Úr szavunkon fog!

Ne lepődjünk meg az ellenség ellenállásán!

Imádkozzunk, terjesszük Isten elé kéréseinket!

Figyeljük, tartsuk nyitva a szemünket!

Higgyünk abban, hogy Ő mindig a legjobbat adja!

Fogadjuk el a mai napra adott válaszait!

Bízzunk Isten időzítésében!

Engedelmeskedjünk Istennek és a legkisebb dologban is!

Tegyük az Ő kezébe bizonytalanságunkat és félelmeinket!

Cselekedjünk elvből, ne pillanatnyi indulatból; tudatosan, ne érzelmek alapján!

Fogadjuk el férfi vagy a női voltunk követelményeit!

Ne felejtsük el, hogy a kereszt felvétele szenvedést jelent!

Ne sétáljunk bele a kísértésbe! Meneküljünk előle!

Határozzuk el, hogy nem csupán óvatosak, hanem mindenképp tiszták maradunk!

Tartsuk távol kezünket és magunkon a ruhánkat!

Bízzunk meg egy idősebb keresztényben és kérjünk tőle segítséget!

Legyünk hálásak osztályrészünkért (Zsolt 16,5)!

Dicsérjük az Urat és énekeljünk neki!

Őrizzük meg szívünk békességét!

Végezzük el a soron következő feladatot!”

Ruthtól vett tanulságok

            Az utóbbi időben Ruth könyvét olvastam. Kis részlet – sok tanulság. Röviden leírom észrevételeim. (Jó, ha Bibliával együtt követed.)

            Az első dolog, ami „szemet üt” az az, hogy a főszereplő nem is Isten népe közül való, és mégis...- tanulhatunk tőle. A történet úgy kezdődik, hogy az országban éhinség támad, ezért egy betlehemi férfi családjával egy pogány földre költözik. Betlehemből, ami azt jelenti: Kenyérháza...Élik az életüket, a fiúk megházasodnak, de meghal a család apja, a fiúk is. És Isten még ebből a helyzetből is tud jót kihozni. Hír jön, hogy „az Úr rátekintett népére”, ezért Naomi két menyével hazaindul. Naomi szeretné visszaküldeni menyeit. Először az 1. Rész 8-9 verséből megtudjuk, hogy nem felejtette el Istenét és Annak nevét megismertette menyeivel is; megtudjuk azt is, hogy Ruth és Orpá jól bántak anyósukkal és férjeikkel. Sírva búcsúznak – erős lelki kötődés lehetett közöttük...A lányok tiltakoznak. Másodjára Naomi arra hivatkozik, hogy ő már nem tud nekik férjeket szülni (az Úr már erre is gondolt, bár Naomi akkor erről még mit sem tudott :) ). Ezen a ponton Orpá visszafordul. Naomi harmadjára azzal bátorítja Ruthot, hogy menjen Orpával, Ruth mégis ragaszkodik anyósához, ekkor mondja neki az ismert igehelyet: „Ahová te mégy, odamegyek”, és alárendeli magát az egyetlen élő Istennek.

            Amikor visszatérnek Betlehembe, a város emlékszik Naomira, de ő fájdalmától már megkeseredett. (Hiszen nem tudhatta, milyen örömben lesz még része...) Ruth nem tétlenkedik, ugyanis aratás idején érkeztek: az aratók által hátrahagyott kalászokat szeretné felszedegetni. Érdekes, hogy történetesen Boáz, Naomi egyik jómódú rokonának a mezejére „téved”. Boáz első szavai, amelyikek fel vannak jegyezve a Bibliában: „Az Úr legyen veletek!” (2 rész: 4 vers) – mondja az aratóknak – sokat elárul ez Istenfélelméről. Aztán egyből feltűnik neki a „fiatalasszony” és utánakérdezget. Megtudunk itt valamit Ruthról: nagyon szorgos, hiszen reggeltől estig dolgozott. Később még az is kiderül, hogy Ruth szorgosságáról még a kapuban is beszélnek, arról, milyen derék asszony ő.

            Boáz megteszi az első lépést, Istenfélő férfihoz illően. Azt biztosítja Ruthnak, amire minden lány vágyik, és a házasság ennek a legjobb beteljesítője: biztonságot. Szinte érezni lehet szavaiból erős vonzalmát – minthacsak a kezét kérné meg. És mi erre Ruth válasza? Talán kicsit túlozva, de ugyanazt adja, amit egy házasságban egy nő adhat a férjének: tiszteletet és elismerést. Leborul előtte, nem érti, miért jóindulatú hozzá. A 12. versnek nagyon szép tartalma van: az Úr oltalmába vette Ruthot.

            Evés közben Boáz közelebb hívja magához Ruthot, gondoskodik róla bőségesen, hiszen még maradék is marad a kapott ételből, amit, mint később kiderül, hazavisz Naominak. Ebéd után Boáz szól az aratóknak, hogy szándékosan segítsenek Ruthnak, hagyjanak neki több szednivalót. Ruth egész napi munka után sem lustálkodik: még ki is csépeli az árpát, egy vékát, ami kb. 37 liter. Ezt viszi magával – nem semmi!...Mind az anyósának viszi, nem spekulál. És Naomi még nem is tudja, mit tervezett az Úr. Ruth elmeséli, mi történt, anyósa pedig helyesli és hálás érte.

            Az egész aratás így ment végbe, a rész utolsó sora pedig: „ De (Ruth) az anyósánál lakott.” Tehát Ruth és Boáz akármennyire vonzódtak egymáshoz, nem költöztek egymáshoz. Vártak Isten időzítésére, ami  a legjobb.

            A következő részletet nem értem igazán, hogy  miért pont ott és pont úgy kellett találkozzanak egymással. Naomi tudakolózik és tanácsolja Ruthot. Ő pedig engedelmeskedik: megtisztálkodik, szépítkezik és türelmesen várja, míg Boáz eszik, utána, mikor lefeküdt, a lábához telepedik. Aztán mikor éjszaka felriad Boáz, elkezdenek beszélgetni. Ruth alázatosan most is szolgálójának nevezi magát és – képletesen – arra kéri, vegye gondoskodása alá: „mert közeli rokon vagy te.” Boáz újra ezt mondja: „Áldjon meg az Úr, leányom!”, mint mikor először szólt. Aztán a hűségéről beszél (valószínű, hogy előtte is bebizonyította valamivel ezt), hiszen nem járt más férfiak után, mint aki tudja: az Úr gondoskodik róla ebben is.

            Kiderült, hogy bár Boáz közeli rokon, volt közelebbi is. (A Bibliában le van írva a helyes és jogos eljárás ilyen esetben.) Boáz tudta ezt és nem akarta eltitkolni, tisztán akarta elrendezni a dolgokat. Miután ezeket megbeszélték, Ruth egyszerűen ottaludt (ami elég furcsa lenne a hívők szemében mostanában...)

            Ruth hazatért ajándékkal a kezében, még hajnalban – hiszen még pletykákat sem szerettek volna hallani, de nem is lett volna miről. Ruth elmondta anyósának, mi történt. Biztosan izgatott volt,ezért mondta neki Naomi, hogy maradjon nyugton, míg megtudja, hogyan dől el a dolog.

            Boáz igaz ember volt. Megígérte Ruthnak, hogy beszél a másik rokonnal. Tisztán és bölcsen akarta ezt elrendezni. Kész lett volna még le is mondani Ruthról, ha úgy alakul, hiszen a törvényt így teljesíthette be. Neki fontosabb lett volna Isten akaratának teljesítése, mint a saját vágyai és érzelmei (bár sokan lennének így).

            Boáz a vének és a nép előtt hátsó szándék nélkül, konkrétan és nyitottan beszélt a rokonnal. A másik rokon a szántóföldeket még vállalta volna, de Ruthot nem. Mindenki tanúskodott, hogy Boáz vállalja őt. A 4:11-12-ben a vének és a nép áldása van leírva: „Adja az Úr, hogy ez az asszony, aki a házadba megy, olyan legyen, mint Ráhel és Lea, akik ketten építették föl Izráel házát. Gyarapodjál Efrátában, legyen híres a neved Betlehemben! Legyen olyan a házad, mint Pérec háza, akit Támár szült Júdának, annak az utódnak a révén, akit majd az Úr ad neked ettől a fiatalasszonytól!”, amit mi tudunk, hogy később beteljesedett, mert Ruthék babája, aki született, Dávid király nagyapja, akitől Jézus származik. Boáz feleségül vette Ruthot és csak utána lettek eggyé. „És az Úr megadta neki, hogy teherbe essen.” Milyen jó ezt olvasni: az Úr ajándéka volt ő. Milyen szép házasságuk lehetett! Naominak is megváltozott az élete: keserűsége örömre fordult. Az asszonyok áldották érte az Úr nevét – nekünk is ilyen barátaink legyenek :)

            A történet azzal zárul, hogy Naomi ölébe veszi és dajkálgatja a gyereket. Egy szép áldás is elhangzik a 15. versben: „(az Úr)... Legyen ő életed megújítója, és gondviselőd öreg korodban!” Ámen!

            Tanuljunk ebből a kis rövid könyvből. Számomra ezek a tanulságok. :)

Walter Trobisch – Szerettem egy leányt

            Olvastam egy remek könyvet, amit szeretnék mindenki figyelmébe ajánlani, akinek van lehetősége elolvasni: Walter Trobisch – Szerettem egy leányt. Ízelítőül kiírom a számomra tanulságos részleteket. :)

„A valódi szerelemben kitartás van, az soha nem fogy el.”

„A Bibliában van egy különös hasonlat a szerelemről és a halálról: ’Erős a szeretet, mint a halál’ (Énekek éneke 8, 6) Közös vonásuk, hogy nem lehet egyiket sem próbálgatni; ebben van erejük, komolyságuk.”

„A művészet tudásból fakad és szeretni is művészet. S mint minden művészet,ezt sem lehet önfegyelmezés nélkül megtanulni.”

„Tudod, az igazi szerelem nem vakká, hanem látóvá tesz. Világosan látja a másik hibáit és gyengeségeit – és ennek ellenére szereti, hibáival és gyengeségeivel együtt.”

„Egyszer azt kérdezted tőlem, miről tudhatjuk meg, hogy valakit igazán szeretünk-e. Azt válaszoltam: arról, hogy nem zavarnak a másik hibái sem. Bár nem szeretjük a hibáit, de szeretjük őt a hibáival együtt. Felelősnek érezzük magunkat érte.”

„Isten Igéje ‘sziklazúzó pöröly’ (Jeremiás 23, 29) akar lenni, olyan mint a véső, ami letördeli a zavarót, a feleslegest – belénk váj, fájdalmat okoz, formál, alakít.”

(Krisztus a gyülekezetet) „Szeretete által tette csak szeretetre méltóvá.”

„Isten gyakran nem a megoldást, hanem csak egy lépést mutat nekünk. A 119. Zsoltár írója mondja: ‘Lábaimnak szövétneke a te Igéd és ösvényemnek világossága.’ Isten tehát nem ígér nekünk fényszórót, ami az egész utat láthatóvá teszi. Csak egy lámpát ígér, mégpedig a lábunk mellé. Ez nem világít messzire, csak egy kicsiny szakaszra. De minden út az első lépéssel kezdődik.”

„A szeretet mindig találékony.”

„Hogy mikor kezdődik a házasság? A Biblia szerint a házasság titok. A titkot nem lehet teljesen megmagyarázni. Az ember egyre mélyebben belehatolhat a titokba, de végére nem jut soha. A titokhoz tartozik a kezdete is.”

„Nem szükséges, hogy mindenben egy véleményen legyetek. De annyira kell egymást szeretnetek, hogy engedjétek érvényesülni a másik véleményét.”

„Csak aki igazán hisz, szeret is igazán.”

„Isten a sötétben is velünk van. Az igazi hit éppen akkor kezdődik, amikor az ember már semmit sem lát. Ha minden elhagy bennünket, minden emberi reménynek vége és semmi kilátásunk sincs a megoldásra, akkor csak egy marad hátra: vessük magunkat Isten karjaiba. Isten  soha nincs olyan közel hozzánk, mint az ilyen pillanatokban. ’Ne félj, csak higgy!’ – parancsolja a Biblia. Ha már senkink sincs Istenen kívül, akkor vagyunk igazán vele.”

„A közös hit a házasság hordozó ereje. Ha erre a sziklára építitek fel a házatokat, nincs olyan vihar, ami elsöpörhetné.”

„Aki szeret, az nincs többé egyedül, mert az, aki szeret, mindig jelen van. Aki szeret, az már nem akar többé a saját élete központja lenni. Engedi, hogy életének más legyen a középpontja és ezt nyereségnek és boldogságnak érzi. Feladja önmagát. Olyan lesz, mint egy nyitott kéz, amely kapni akar. Aki szeret, annak van bátorsága ahhoz, hogy olyan legyen, mint akinek szüksége van valamire.”

„Nem az a fontos, hogy boldog légy, hanem hogy boldoggá tégy; nem az, hogy megértsenek, hanem hogy te légy megértő...”

„Az a szeretet, amely szabadon választott – elszakíthatatlan kötelék.”

A tökéletes nő - A Biblia szemszögéből

A Biblia által Isten útmutatást ad, hogyan lehet egy nő kedves az Ő szemeiben.

Szívből szereti az Urat:
„Csalóka a báj, mulandó a szépség, de az Urat félő asszony dicséretre méltó.” Példabeszédek 31:30.

Szerelmet ébreszt, kedves, és szép:
„Szerelmes szarvasünő és kedves őzike ő, keblei gyönyörködtetnek mindenkor, szerelmétől mindig mámoros leszel.” Példabeszédek 5:19.

Megbízható:
„Ura szívből bízik benne.” Példabeszédek 31:11.

Támasz nyújt egy életen át:
„Egész életén át javát munkálja urának, nem kárát.” Példabeszédek 31:12.

Dolgos:
„nem kenyere a semmittevés” Példabeszédek 31:27.

Házias:
„Fölkel még éjjel, ételt ad háza népének, és rendelkezést szolgálóinak.” Példabeszédek 31:15.

Irgalmas:
„Tenyere nyitva van a nyomorult előtt, kezét nyújtja a szegénynek.” Példabeszédek 31:20.

Igényesen öltözködik, és ad magára:
„Színes szőtteseket készít magának, lenvászon és bíbor az öltözete.” Példabeszédek 31:22.

Ízléses:
„Mint disznó orrában az aranykarika, olyan a szép asszony, ha nincs jó ízlése.” Példabeszédek 11:22.

Tisztességes:
„A kedves asszony a tisztességhez ragaszkodik.” Példabeszédek 11:16.

Bölcs:
„Az asszonyi bölcsesség építi a házat” Példabeszédek 14:1.

Hűséges:
„a férjes asszony is, amíg él a férje, hozzá van kötve a törvény szerint… Amíg tehát él a férje, házasságtörőnek számít, ha más férfié lesz” Róma 7:2-3.

Alázatos az Úr igéje iránt, és nem okoskodik:
„az asszonyok hallgassanak a gyülekezetekben, mert nincs megengedve nekik, hogy beszéljenek, hanem engedelmeskedjenek” 1Korinthus 14:34.

Férjét tiszteli:
„mindenki úgy szeresse a feleségét, mint önmagát, az asszony pedig tisztelje a férjét.” Efézus 5:33.

Engedelmes:
„Az asszonyok engedelmeskedjenek férjüknek, mint az Úrnak” Efézus 5:22.

Szereti férjét és gyermekét:
„neveljék józanságra a fiatal asszonyokat, hogy ezek is szeressék férjüket és gyermekeiket” Titusz 2:4.

Tud magán uralkodni:
„feleségük magaviselete szavak nélkül is nyerje meg őket” 1Péter 3:1

AZ ISTENFÉLŐ NŐ

Egy szöveget fordítottam le, amiben nagyon hasznos dolgok vannak, amit elsősorban fiatal lányoknak ajánlok, de nem csak. Olvassátok szeretettel:

AZ ISTENFÉLŐ NŐ

„Derék asszonyt kicsoda találhat?...”

(„Egy feleséget nemes jellemmel kicsoda találhat?...”)

„... Értéke sokkal drágább az igazgyöngynél. Ura szívből bízik benne, vagyona el nem fogy. Egész életén át  javát munkálja urának, nem kárát. Csalóka a báj, mulandó a szépség, de az Urat félő asszony dicséretre méltó.” Példabeszédek 31

„Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van.”  1 Sámuel 16:7

(„Az ember a külső  megjelenést nézi, de az Úr a szívet nézi.” 1 Sámuel 16:7)

Eszterré válni

Írta Charo & Paul Washer ­­

(fordította Borbély Csilla)

Egy-egy leányra akkor került sor, hogy bemenjen Ahasvérós (Xerxes) királyhoz, ha letelt a nők számára előírt tizenkét hónap, mert ennyi ideig tartott a szépítésük. Hat hónapig mirhaolajjal szépítették őket, hat hónapig pedig balzsamokkal és más női szépítőszerekkel.  Így ment be a leány a királyhoz...  - Eszter 2:12-13

Mindig is lenyűgözött az a felkészülési mód, amin a jövendőbeli Eszter királynő keresztül kellett menjen, mielőtt Xerxes király elé jöhetett. Végigmenne-e bármelyikünk tizenkét hónapig tartó szépítő kezelésen?  Valószínűleg nem,  de végiggondolva, képzeld el a lehetőségeket. Egy év félretéve egy egyedüli cél érdekében -  azzá válni, ami csak lehetsz, azért, akit a legjobban szeretsz. Értékes idő ápolni a szépséget, befektetni a tanításba és az etikettbe, fejleszteni az erényeket, és jellemet építeni.

               Eszter felkészülése arra az értékes időre emlékeztet, ami aközött van, hogy a fiatal nő szíve vágya felébred, és aközött, hogy életét megossza egy társsal, és a pillanat, amikor az oltárhoz lép. Sokak erre a felkészülési időre csak úgy tekintenek, mint várakozási időre. Az egyedülálló nők gyakran úgy látják magukat, mint akik a polcon ülnek, amíg az élet eltelik felettük, vagy mint a kispadon ülve, amíg a többiek játsszák a játékot. Nem veszik észre, hogy elvesztegetik életük legfontosabb idejét, kirabolják magukat:  nagy örömet és jutalmat, kirabolják a jövendőbeli férjeiket egy sokkal erényesebb (erkölcsösebb) nőtől és kirabolják Istent egy szolgálótól, aki által Ő csodálatos dolgokat kíván véghezvinni.

               Ahogy Eszter fel kellett készüljön mielőtt királynője tudott volna lenni egy egész birodalomnak, úgy a nő is muszáj felkészüljön, mielőtt nekikezd az élet egyik legfontosabb és legnehezebb elhívásának – a házasságnak és az anyaságnak. Eszter meg kellett tanulja annak a királyság szokásait (utait), ahova tartozott, meg kellett tanulja, hogyan vislekedjen a királyi palotában és az értelmi, érzelmi és lelki kihívásait a magas pozíciónak. Egyszóval, Eszter át kellett változzon egy fiatal hölgyből egy királynővé mielőtt viselhette volna a címet es betölthette volna a szerepet. Hasonló módon, a keresztyén nő meg kell tanulja a Mennyország utait (szokásait) mielőtt eggyé válik azzal a valakivel, akit Isten készített neki. Fel kell készüljön értelmileg, érzelmileg és lelkileg, nem királyi palota szolgái által valami pogány templomból, hanem maga Isten által, az Ő Igéje, és más istenfélő nők által, akik felkészültek már előtte. Az egyedülállóság nem időveszteség vagy az oldalvonalakon való ülés, hanem egy idő, amit Isten tett különösen félre a nőnek, hogy azzá tegye a nőt, amivé Ő szeretné tenni, és hogy használja őt olyan módon, ami lehetetlen lenne házasság után. Az egyedülállóság egy időszak, ami alatt a nő fejlesztheti az értékeit (erényeit), ami hozzátartozik egy Isten szerinti nőhöz, hogy valami többet tudjon nyújtani jövendőbeli férjének és a világnak, mint csak egy bájos arcot.

               Emlékezz egyedülállóságod idején, hogy nem te vagy az egyedüli, aki egyedülálló, hanem a jövendőbeli férjed is ugyanazokon a szakaszokon megy keresztül, mint te. Nem lenne-e szörnyű dolog, hogy végre találkozol a férfival, aki a férjed lesz és megtudod, hogy ő arra használta az egyedülállóságát, hogy szolgálja Istent és felkészítse magát, hogy jobb férj legyen számodra. És mégis te nem használtad ki az egyedülállóságod szabadságát, hogy szolgáld az Urat, sem nem szereztél előnyt a nevelésből, amit Isten neked ajánlott? Nem lenne-e az is szörnyű dolog, hogy ráébredsz, hogy a férjed úgy töltötte a napjait egyedülálló férfiként,  hogy naponta imádkozott a szükségeidért és Isten munkájáért az életedben, míg te nemcsak hogy nem imádkoztál érte, de nem is válaszoltál az Isten kegyelmére, ami neked adatott az ő imádságinak eredményeként.

               Csodálatos dolog, amikor Isten megáld egy nőt egy férjjel. Azt a különleges valakit, aki egyszerűen tökéletes neki, óvatosan és meggondoltan tervezte Isten hogy eggyé válljon vele. Olyan öröm a nőnek, hogy visszanézzen és emlékezzen arra, Isten hogyan tette képessé várakozni Rá, és hogy Ő hű volt, hogy  megáldja. Még nagyobb öröm számára tudnia, hogy egyedülállóságának ideje annak az ideje volt, amikor kereste Istent és hű volt Hozzá és az Ő céljához (tervéhez). Ő egy pillanatig sem akart elmenekülni a helyzettől, hanem egyedül Istenben kívánt bízni és rendelkezésére állni az Ő irgalmas szuveranitásának.

               Természetesen nem azt jelenti, hogy tragédia keresztyén nőként egyedülállónak lenni, de a világ szempontja ismét beszivárgott a keresztyénségbe: a hamis elképzelés, hogy ez mégis így van. Az egyik legnagyobb hazugság, hogy ha nincs valakid vagy nem keresel épp valakit, akkor valami baj van veled. Egy másik hazugság, hogy az egyedülálló nőnek sorban randiznia kellene mintha férjet keresne magának és ez ugyanolyan lenne, mint a vásárlás a bevásárlóközpontban. Egy másik még erősebb hazugság az, hogy az egyedülálló nő el kellene osztogassa a szeretetét (vonzalmát, gyengédségét) válogatás nélkül, azért, hogy tapasztaltabb legyen és hogy tudja, hogy mit kell majd tegyen, mikor végül megtalálja a választása szerinti férfit. Kedves Keresztyén, ez egy hazugság és megsérted Istent, ha azt mondod, hogy a tapasztalat a legjobb tanár, amikor valójában Isten az, aki a legjobb tanár, és bár a világ mottója, hogy „élj és tanulj”, a Biblia tanácsa, hogy „tanulj és élj”. Nem kell tapasztalt legyél, egyedül tudnod kell, amit Isten mondott és engedelmeskedned kell annak. Nem kellene keresned a választásod szerinti férfit, hanem várakoznod kellene a férfira, akit Isten választ. És mikor ő eljön, nem a múltbeli tapasztalatok fogják a házasságodat működtetni, hanem a múltbeli szüzesség, tisztaság és kegyesség (Isten-szerintiség). El kellene rejtsük arcainkat ennek a bűnös világnak az utaitól és tapasztalataitól és felnézzünk azokra a dolgokra, amiket Isten helyezett az ösvényre, amit Ő készített nekünk.

               Isten pontosan tudja, mire van szükséged, és Ő még ismeri a szíved vágyait is, jobban mint te magad. Isten szereti a meglepetéseket. Ő nem akarja, hogy keresd magadnak a férjed, Ő azt akarja, hogy odahozza őt hozzád, és valószínűleg olyankor, amikor a legkevésbé számítassz rá. Ha nem engedelmeskedsz ennek a tanácsnak, ahogyan annyi más nő tette előtted, és magadra vállalod a keresését egy társnak, találhatsz valakit, de a lehetőség az, hogy találsz valakit, de nem lesz az igazi.

               Nők lévén, a mi természetes vágyunk egy férfi társasága és baráti kapcsolata. Ez Istentől van, ezért így jó. De ugyanakkor tévedünk, ha úgy gondoljuk, hogy halál lesz az eredménye, ha ez az igény nem teljesül. Egy másik ember szüksége társként nem olyan, mint a szüksége a következő lélegzetvételednek. Azaz, túlélheted társaság nélkül, legalább amíg Isten elvégzi az Ő tökéletes munkáját benned. Emlékezz az Igére, „Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni.”(I Korinthus 10:13)

               Két fő okot találtam, hogy miért van valakinek „reméntelenül” szüksége valaki másra. Először is azért, mert nem ismerik úgy Istent, ahogy kellene. Isten nem a minden vígasztalás Istene? Krisztus nem a magasztalt Úr, aki mindent betölt mindenhol? Akkor miért panaszkodunk, hogy mennyire üresen és egyedül érezzük magunkat? Lehetséges, hogy Isten meghosszabítja az egyedülállóságunk idejét, hogy megtaláljuk a mi életünket Benne és hogy megtanuljunk teljesnek lenni Benne? Ha arra törekszünk, hogy férjhez menjünk, mert úgy érezzük, hogy a férjünk be fogja tölteni az életünket vagy valamilyen módon teljessé tesz minket, akkor súlyosan csalódni fogunk a házasságunkban. Egyetlen férfi sem, nem számít milyen Krisztus szerinti, nem veheti el soha a helyét Istennek az életünkben, ilyet gondolni merő bálványimádás. Ha nem vagyunk betelve Istennel már most és nem vagyunk teljesek Krisztusban a jelenben, akkor még egy mennyben köttetett házasság sem lesz képes megváltoztatni az ürességünket.

               A második ok, amiért valakinek reménytelenül szüksége van valakire az életében az az egyszerű önzés. Ha szükségünk van valakire, hogy szeretve érezzük magunkat, vagy ha szükségünk van valakire, hogy az magányosság érzéseit elűzhessük, akkor a házasságot minden hibás indítékból akarjuk. A házasságra nem úgy kellene tekinteni, mint egy lehetőségre, hogy a szükségeink találkozzanak, hanem mint egy lehetőségre, hogy egymás szükségeivel találkozzunk. Ha nem tanultuk meg Istenhez vinni a szükségeinket, akkor valószínűleg elárasztjuk a férjeinket a saját szükségeinkkel és nem tudunk az övéiről. Ismertem keresztyén nőket, akik azzal töltötték a napjaikat, hogy a saját szükségeiket fogyasztották és állandóan siránkoztak, hogy miért nem hozott valakit Isten az életükbe. De miért kellene Isten rábízzon egy istenfélő férfit egy nőre, aki magába van merülve és a saját szükségeibe, és nem használja ki egyedülállósága szabadságát, hogy Istent szolgálja és felkészítse magát az Ő terveire? Egy ilyen nőnek kevese lenne, hogy felajánljon egy istenfélő férjnek!

               Kedves barátom, úgy az egyedülállóságra, mint házasságra úgy kellene tekinteni, mint egy nagyon különleges és élvezetes időre Isten gondviselésében. Nem tekinthető egy nagy körülménynek vagy egy átoknak, ami elől kétségbeesetten menekülni kellene próbálni. Az egyedülállóság egy időszak azért, hogy tanuljunk Istenről és magunkról, egy időszak, hogy felfedezzük, kik vagyunk Krisztusban, és hogy növekedjünk a Krisztus szerintiségben. Annak az ideje, hogy lelkes legyél a jó munkáért, hogy részt vegyél a mások felé való szolgálatban (misszióban). Az egyedülállóságnak megvan a maga varázsa, amit élvezni kellene a maga idejében, mert ha egyszer elmúlik, nem térhet vissza. Semmi sem olyan szomorú, mint egy már házas nő, aki bánja, hogy mit tehetett volna meg az életével, míg egyedülálló volt. Minden elveszett a megházasodásért való sietés kedvéért Isten tervének vagy munkájának megfontolása nélkül.

               Az életben minden időszaknak megvan a maga szépsége és csodája. Azért imádkozom minden egyedülálló keresztyén nőért, hogy élvezhessék az idejüket a világ hazugságai ellenére. Hogy igénylők lehessenek és ne elégedjenek meg kevesebbel, mint Isten tökéletes akaratával. Hogy várhassanak türelmesen Istenre, aki adakozója minden jónak és tökéletes ajándéknak. Hogy lehessenek olyanok, mit Eszter, felhasználva annyi időt, amennyit Isten szükségesenek tart, hogy gyönyörűvé tegye őket belülről és kívülről.

Forrás: The Godly Woman - Becoming Esther

A cikk először a HeartCry folyóiratban kiadva, 3 kötet, 1998 január

(Angolul letölthető: www.heartcrymissionary.com vagy
http://s3.amazonaws.com/churchplantmedia-cms/heartcry_missionary_society_radford_va/becomingester_by_charowasher.pdf)